Második nap: Berlin szíve

Korai ébredés, gyors reggeli, víz a hátizsákba, és hajrá, irány a múzeum sziget.

berlin_1Hogy mitől is sziget, az gyorsan kiderült, amikor megláttuk a csatornák által közrefogott területet, melyen található négy múzeum és két galéria szebbnél szebb kiállításokkal, és az általunk oly nagy érdeklődésre számot tartó Neues Museum a maga egyiptomi tárlatával, melyet az egyik legnagyobbnak mondanak Európában.

Érdemes megvenni a múzeumszigeti kombinált belépőjegyet, ha több múzeumot is meg szeretnénk látogatni, anyagilag is olcsóbb, ill. egy jegypénztárnál kell csak sorban állni (persze azért ott van a látogatói sor, mely a második helyszín előtt egy órás toporgásra „kényszerített”, de ez már csak így működik, adok-kapok, a türelem itt, ha nem is rózsát, de fantasztikus alkotásokat „termett”).

Neues Museum

1843-1855 között, Friedrich August Stüler tervei alapján épült. A II. Világháború idején súlyosan megrongálódott. Újjáépítését csak 1999-ben kezdték meg, és 2009-ben nyílt újra ki. A múzeum az egyiptomi civilizáció kincseit, Berlin régi történetét bemutató kollekciót, valamint Berlin antik gyűjteményének egy részét őrzi.
Amint beléptünk a bejáraton pár méteren belül nekiütköztünk a ruhatárnak, ahol megkértek minket, hogy a nagyobb táskákat, hátizsákot helyezzük el a csomagmegőrzőben, szerencsére a vizet megengedték, hogy bevigyük magunkkal, bár figyelmeztettek, hogy csak álló helyzetben lehet folyadékot fogyasztani, menet közben nem, nehogy rácseppenjen valamelyik műtárgyra. Vízzel és várakozásokkal felpakolva léptünk be a kiállító terembe, ahol szinte az első lépések után több hatalmas eredeti, gránitból faragott szarkofág állta utunkat. El is helyezkedtem kettő között, mint később megtudtam egyik Ré, a Napistenhez, a másik pedig Hórusz, az emberiség mintájául szolgáló legtökéletesebb állapot megtestesítő félistenhez tartozott.

berlin_2Amint elcsendesedtem és megkezdtem ráhangolódásomat a gránit tömbök évezredek alatt begyűjtött fantasztikus energiáira, rögtön megjelent előttem egy kép, mely az ősi Egyiptom egyik templomát idézte fel. Szinte láttam a hatalmas pülonokat (melyek jó „rezonátorhoz” híven egy kicsit felturbózzák a rajtuk belépő emberek auráját, ráhangolva ezzel őket a hely energetikájára), amint szegélyezik a templom bejáratát. Elképzeltem azokat a csodálatos színekkel festett falakat (merthogy szinte minden templomi falvéset színesre volt festve, kék, piros, és fehér festékkel), áthaladtam a termeket összekötő néhol szűk kis folyosókon, majd beléptem az első nagy terembe, ahol a leírások szerint a tanítások folytak.

berlin_3Lelki szemeimmel láttam, ahogy a papnövendékek csillagászatot, matematikát, filozófiát tanulnak, és hallottam, ahogy a főpap oktatja őket az egyik legfontosabb tudományra, a Mágiára, ami nem más, mint Az Élet Tudománya. Igen, az Élet Tudománya, tudása annak, hogy hogyan is lehet összhangban élni a környezetünkkel, annak kizsákmányolása, tönkretétele, visszafordíthatatlan önkényes és csak az ember érdekeit szolgáló átalakítása nélkül. Tudni azt, hogy mi is a nagy holisztikus egész része vagyunk, bennünket ugyanaz az anyag épít fel, mint a minket körülvevő környezetünket, és ha eltorzítjuk, megcsonkítjuk Őt, akkor ezt egyenes ágon tesszük magunkkal is! Nincs olyan, hogy Ő meg Én, nincs olyan, hogy a Természet és az Emberiség, csak egy van, a nagy egész, melynek mindannyian a részei vagyunk, más-más aspektusból. Érdemes ezen egy kicsit elfilozofálgatni.

berlin_4Még egy érdekes dolog hívta fel magára a figyelmet óhatatlanul, mégpedig az, hogy egész utunk során csak itt láttunk a szobrok mellett felállított szeizmográfokat, melyek írófejei szorgos egymásutánban rótták a vékony csíkokat a papírra, feljegyezve ezzel az ottani földmozgásokat!? Érdekes, vajon milyen mozgás lehet az, ami csak az egyiptomi tárlatra korlátozódik az egész múzeum-szigeten? Vagy, esetleg másfajta történések, aktivitások feljegyzésére szolgálnak?
Elhihetjük azokat a jövendöléseket, melyeket az óegyiptomi falvésetek vetítenek előre, amik arról számolnak be, hogy még a mi emberöltőnkben nagyon nagy változások lesznek, melyek egyik tényezője az lesz, hogy ismét megjelennek azok a Félistenek, akiktől anno az emberiség kapta a tudást?! Nem tudom, egy biztos, fura volt ott látni ilyen szerkezeteket.

Ezekkel az érzésekkel megtöltve mentem tovább a tárlaton, és csodáltam meg azokat a fantasztikus alkotásokat, amiket sok-sok ezer évvel ezelőtt készítettek, véseteket, szobrokat, több tonnás gránit építményeket, amiknek tulajdonképpen a mai napig sem tudják a valódi megmunkálási módját. A tudósok szerint akkoriban még réz szerszámok sem voltak, bár arra a kőműves mesterre kíváncsi lennék, aki rézzel megmunkál egy vörös gránit tömböt, és milliméter pontosságúra faragja úgy, hogy a sok tonnás kövek hézagmentesen illeszkednek egymáshoz kötőanyag nélkül!?

Miután kisétáltuk magunkat a Neues Museumban, egy gyors kanyarral ráfordultunk a Pergamonmuseum főbejáratára, ahol türelmes sorban állás után bejutottunk egy újabb csodát meglátogatni.

Pergamonmuseum

berlin_5Berlin és Európa egyik leghíresebb múzeuma. A 4 múzeum közül ez a legnagyobb, 20 évig épült. Felállítása az egyre sikeresebb elő-ázsiai feltárások miatt vált szükségessé, melynek eredményei (a kiásott műkincsek) az épület elkészültéig a Régi Nemzeti Galéria mögötti ideiglenes épületben kaptak helyet. Nevét legértékesebb építészeti műkincséről, a Pergamon-oltárról kapta. A Louvre és a British Museum után a leggazdagabb elő-ázsiai gyűjteménnyel büszkélkedhet. Az elő-ázsiai gyűjtemény legkülönlegesebb részlege a babiloni feltárásokat bemutató termek az őket összekötő, a babiloni búcsújárók útját i.e. 580. idéző, csodálatos, egyedi faldíszekkel díszített folyosóval, ami a híres Istár kapuhoz vezet. Ez a kapu az ókori Kelet egyik legmonumentálisabb építménye, mely csodálatos pompában tündököl a mai napig, és formáival, színeivel elkápráztatott minket. Egy papírból készült kis makettet is felvonultat a tárlat, ami nagyon érzékletesen imitálja az akkori időket, azt a pompát és tervezettséget, ami mindig meglep az ősi kultúrák esetében, nevezetesen az, hogy hogyan voltak képesek ilyen monumentális egyben egységes összképet alkotó építményeket alkotni az úgynevezett „alig civilizált” kultúrák?! A hatalmas fal és kapu egybehangzóan az átgondolt és mesterien megtervezett építészetről tanúskodik, arról, hogy az a kultúra is „kapott” valamit, valahonnan, amit egyébként az írásaikban le is jegyzeteltek. Érdekes, hogy földrészektől függetlenül szinte minden nagy kultúra beszámol egy „Isteni beavatkozásról”, melynek folyományaként került el hozzájuk minden tudás, amit első lépésben magukévá tettek, majd fizikai építményekben materializáltak, nem utolsó sorban a mögöttes filozófiát, mely hatotta át életük minden percét, és a világegyetem analógiájára épülve egyszerűen, bár annál hatásosabban „vezérelte” életüket, összhangban ezzel a felsőbb vezetés alapvető törvényeivel.

berlin_6Ezen kívül még sok, az antik görög, hellenisztikus és római korból származó épületmaradvány, és szobrászati remekmű is megtekinthető itt. Az iszlám gyűjtemény legértékesebb műemléke a msattai kastély falmaradványa, melyet a szultán ajándékozott Berlinnek 1903-ban.

Egy rövid vizit erejéig beugrottunk az Altes Museum-ba, amely változatos műalkotásokat sorakoztatott fel, bár érdeklődésünket inkább a múzeum bejáratánál felállított két hatalmas márványból faragott, lábakon álló „kád” keltette fel, illetőleg a vele szemben található óriási „Hold-tükröző tálnak” tűnő tárgy. Vajon mire használhatták ezeket az eszközöket, merthogy ekkora alkotásokat csak úgy nem farag ki az ember?!

A látottakkal telezsúfolt fejjel, remegő térdekkel vágtunk neki a múzeum szomszédságában található berlini dómnak, ahol a hely szellemének megfelelő élményben volt részünk.

Berlini dóm

berlin_7Az épület a Hohenzollernek udvari és emléktemplomának épült, így nem meglepő, hogy kriptájába 5 évszázad alatt a Hohenzollern-család 95 tagját temették. A legnagyobb értéknek a Nagy Választófejedelem és Dorottya választófejedelem-né díszkoporsója számít, I. Frigyes király és Sophie Charlotte királynőtől. Megtekintésre érdemes még természetesen maga a főtemplom is lélegzetelállító kupolájával, a Császári Lépcsőház és a kupola körfolyosójáról Berlin középső részét elénk táró kilátás, melyhez az “emeletre” 267 lépcső vezet föl. A kilátásért igencsak meg kellett küzdeni, de az elénk táruló látvány kárpótolt mindent, csodálatos körpanorámával enyhítve a ropogó térdek utóhangját.

Ekkorra már igazán kimerültünk, amin a visszafelé vezető úton enyhített az Alexanderplatz-on található sörözők hűs árnyéka, és az ott felszolgált helyi „szűrésű” csapolt barna sör. Elkészítettük a másnapi programtervet, ami a délre vezető út első állomásaként egy Potsdami kiruccanásról és a Berchtesgaden mellett található Sasfészek meglátogatásáról szólt (akkor még nem is sejtve, hogy milyen hatalmas élményt élünk majd meg a berchtesgadeni sóbányában)!

Az Utazó

folyt.köv.

<- Németországi töltődés I.