Első nap: Érkezés Berlinbe

Töltődés!? Mit is jelent ez a szó?

német_01Az elmúlt néhány évben kis csapatunk, az ÉBREDEZŐK csapata, időről időre megpróbált olyan helyekre eljutni, ahol meglátogattunk különböző nagy energetikájú helyeket, legyenek azok akár egy puszta közepén, egy jelenleg is templomként működő épületben, vagy akár a leg lehetetlenebb helyszíneken, azért, hogy az önfejlesztés első lépcsőjét meglépjük.

Miért van erre szükség?
A spirituális (vagyis lelki) fejlődés egyik alapköve a megfelelő minőségű energiákból történő felvétel az auránk bizonyos tároló „rekeszeibe”. Természetesen a fejlődés több síkon történik, melyből egy, az auránk méretének, befogadó képességének, és rezgésszámának növelése, viszont az egyik legfontosabb része.

Rendben, eddig OK, töltöm az aurámat a megfelelő pozitív, magas rezgésű energiákkal, amitől az nő, tágul, és minőségében jó irányba változik, de mi ennek az értelme? A válasz az, hogy ahogy emeljük az auránk rezgésszámát, azzal egyidejűleg szépen nyílik a tudatunk is, ami nem jelent mást, mint hogy, amit eddig megéltünk és tapasztaltunk, azt egy idő után már sokkal tudatosabban kezdjük el látni, vagyis olyan ez, mintha egy kicsit kívül kerülnénk a hétköznapi történéseken, és egy magasabb látószögből tekintenénk vissza, azokra a dolgokra, amik azelőtt olyan természetesek voltak. Ezzel elindulnak a felismerések, azok a tények, amiket eddig nem vettünk észre, hiszen benne éltünk, és oly természetesek voltak. Elkezdünk gondolkozni!

német_02Kis csapatunkból néhányan a belső késztetésünkre hagyatkozva úgy gondoltuk, hogy el kell mennünk Berlinbe az egyiptomi kiállításra, megtekintetni az ott található eredeti egyiptomi relikviákat (szobrokat, szarkofágokat, sztéléket, stb.) és az általuk, a mai napig is hordozott energiákból töltekeznünk kell.

Mivel az egyiptomi kultúra több tíz ezer éven keresztül élő valós társadalomként működött, ezért lehetséges az, hogy ezek a tárgyak az adott szent helyeken végzett hihetetlen mennyiségű szertartás, és beavatás során átvették a helyre lehívott energiákat, amiket, még, ha csak töredékében is, a mai napig sugározzák magukból (amit már több tudományos mérés, és elemzés is bebizonyított).

team_buildingUtunk egy max. 3 napos hosszú hétvégének indult, majd, ahogy a csatlakozó csapattagok ötleteivel, megérzéséivel gazdagodott, „dagadt” egy 5 napos igencsak aktív töltődéses túrává. Érdekes volt megélni azt, hogy mindenkinek a csoportban (8-an voltunk) megvolt a maga „szerepe”, vagyis volt, akinek megfogant az ötlet a fejében, majd egy másik, aki kiegészítette egy újabb hellyel, majd sorra a többiek, akik mind egy-egy olyan ötletet tettek hozzá, ami logikus is volt (tekintettel az útvonalra), és egyben energetikailag is egymást kiegészítő meglátásokként kerültek a programba, ami egy nagyon sokszínű, értékes, és egyben érdekes, út lett, minden szempontból. Személy szerint úgy gondolom, hogy a Csapatmunka MINDIG sokkal hatékonyabb, célravezetőbb, és eredményesebb, mint az egyéni próbálkozások. Persze az egyén fejlődésében nagy szerepe van annak, hogy ő, az egyén, mit tesz magáért, a fejlődéséért, de mi az Ébredezők már többször megtapasztaltuk a közösség erejét, azt az erőt, védelmet és a lehetőségek végtelen tárházát, amit csakis a csapat egysége, a különbözőségek közös nevezőre hozása adhat, ad!

Miután összeállt a kép, hogy mikor, hova megyünk, nem volt más hátra, belevágtunk, lefoglaltuk a szállásokat, elintéztünk minden adminisztrációs ügyintézést, és nekivágtunk a sok érdekességgel kecsegtető útnak egy 9 személyes kisbusszal. Nyolcunk közül én a saját megéléseimet jegyzetelem le, azokat, amik engem érintettek meg a legjobban.

Berlin-VilleElső uticélunk Berlin volt. Korán hajnalban indultunk, hiszen egy kb. 9-10 órás út állt előttünk, ami az utakon zötykölődve első hallásra is kihívásnak tűnt, ezt a gyakorlat igazolta is. Mivel társaságunk kiváló és egyben szórakoztató volt (hiszen már évek óta ismerjük egymást) az idő sokkal jobban telt, mint először gondoltuk, de azért az ülőgumókat megviselte a tetemes aszfalt hosszúság, ami úgy kb. 900 km-re rúgott. Mikor megérkeztünk felvettük a kapcsolatot Mr. Rühl-el, aki készségesen fogadott a Berlin belvárosában található szállásunkon, mely két különálló apartmanból állt, 4-4 főre szabottan. Első meglepetésünk az volt, hogy a szállás valóban úgy nézett ki, mint a neten található fényképeken, mi több sokkal tágasabb volt, tiszta és minden igényünket kielégítő (persze a modern világ minden technológiai vívmányát felsorakoztatva, wifi, net, síkképernyős tv, stb.).

Gyorsan lepakoltunk, és a legszükségesebbeket magunkhoz véve kicsit fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel vettük nyakunkba a várost, irány a metró.

Elsőként az oly nevezetes, és sok mindent „látott” Brandenburgi kaput vettük célba, amit egy jó gyalogtúra után sikerült elérni, útközben kikerülve egy helyi demonstráció felvonulóit, és a droidikáknak beöltözött rendőrök seregét. Útközben tapasztaltuk, hogy minden igyekezetünk ellenére bezárt a Berlini dóm, sebaj, a vizitet átraktuk másnapra, arra a napra, ami aztán, mint megtapasztaltuk, talán túl sűrűre sikeredett.

berlinA Brandenburgi kapu sok mindennek volt szemtanúja, Berlin központjában helyezkedik el, korai klasszicista építmény, 1788-89 és 1791-94 között építette Karl Gotthard Langhans. A német főváros és egyben egész Németország jelképe. Mögötte vonult végig a berlini fal 1961-től (a lezárt zóna közepére került), így gyakorlatilag a határt jelentette Kelet- és Nyugat-Berlin között, és ezzel együtt a Varsói Szerződés országai, és a NATO között. Az újraegyesítésig a hidegháború szimbóluma volt, majd 1990 után Németország és Európa újraegyesítésének jelképévé vált.
Nem egyszerűen kapu, hanem egy ötnyílású, markáns dór formákkal kialakított kapuzat, melynek homlokzatát Eiréné, a görög békeistennő képmása díszíti – hiszen eredetileg “a béke kapuja” lett volna. A II. Világháborúban súlyos sérülések érték, de 1957-59 között majdnem eredeti formájában sikerült újjáépíteni, Kelet-Berlin városi tanácsa a felállítás előtt levétette róla a porosz militarizmus szimbólumának tekintett sast és vaskeresztet, amiket aztán 1991-ben kapott vissza.

német_05Magassága 26 méter, szélessége 65,5 méter, mélysége 11 méter. Anyaga homokkő, melyet az athéni Akropoliszban látható Propylaia mintájára alakítottak ki. 5 kapunyílásán (melyek közül a középső szélesebb a többinél) felül 2 kapuháza is van. Összesen 12, egyenként 15 méter magas dór oszlopának törzse ión stílusú. Az attikát és a kapunyílások belsejét többek közt Héraklész munkáit ábrázoló domborművek díszítik. A két kapuházban Minerva és Mars hatalmas szobrai őrködnek.

A kapu tetejét az 5 méter magas, négylovas szekerén (a quadrigán) a városba behajtó, szárnyas győzelem-istennő (Niké) ékesíti, bronzba öntve. Ez a szobor is sok viszontagságnak volt kitéve: hol Napóleon hurcolta el Párizsba, hol vörös zászló alatt kapott ágyútüzet (aminek következtében az eredetiből csupán egy ló feje maradt meg, ami ma az egyik berlini múzeumban látható…) 1987-ben Ronald Reagan itt szólította fel Gorbacsovot a fal lebontására, ami 1989-ben (persze nem Reagan hatására) meg is történt.

A kapunál történő töltődésünk érdekes volt, szinte mindegyikünknek más- és más megélései voltak, egy dolog viszont mindannyiunknál megegyezett, az, hogy többnyire nem pozitív történések zajlottak a helyen, ill. az ott történt kinyilatkoztatások sorsdöntő történeteket indítottak el Németország és a világ életében is.

Kicsit fáradtan indultunk vissza a szálláshelyünk felé abban a reményben, hogy másnap egy egész nap áll rendelkezésünkre, hogy újult erővel meglátogassuk a múzeum-szigetet, rajta az egyiptomi kiállítással kecsegetető Neues Museum-ot, a csodálatos babiloni kiállítással is büszkélkedő Pergamonmuseum-ot, a közel-kelet kincseit felsorakoztató Altes Museum-ot, és természetesen a Berlini dómot.

Az Utazó