A spirál

druida_01A spirális szimbólumok – több más univerzális szimbólummal egyetemben – atlantiszi örökségünk részeit képezik. Atlantisz pusztulása után a tudás már nem koncentrálódott egyetlen egy helyre, hanem szétosztották különböző kontinensekre különböző népcsoportoknak, ezt bizonyítja az a tény, hogy a műholdak segítségével már szinte minden egyes ország területén találtak piramisokat, vagy egyéb megalitikus építményeket, sőt még a tengerek mélyén is…

A szimbólumok nem egyszerűen csak jelek, hanem szent pecsétek, amelyek különböző erőket szimbolizálnak. Általában az örökkévalóság, az élet körforgása, az életre való ráhangolódásnak a szent szerszámai. Olyan szimbólumok, amelyek erőörvényléseket indítanak el, illetve arra emlékeztetik a tudatot, hogy egy örök körforgásban él.

druida_02Ugyanúgy, ahogyan az atlantiszi kultúrából leágazó kultúrák mindegyikénél, mind a piramisépítő, mind a megalitikus kultúráknál is, hittek a reinkarnáció létezésében. Tudták, hogy a halállal semminek nincs vége, mert amikor az ember meghal, akkor csak annyi történik, hogy a lélek kilép a testből, elhagyja az aktuális testet és választ magának egy másik testet. Az élet körforgását, illetve a reinkarnációt egy kettős spirállal fejezték ki, amelynek van egy leágazása az egyik irányba és a másik irányba is, s egyben a női és a férfi minőségek megélését is jelzi egyben, amit csak leszületések során tud elvégezni az ember.

És itt jön az érdekes része a dolognak, mert ha sok ókori kultúrát megnézünk, mindenhol nagyon komoly szerep jutott a nőknek. Egyiptomban ugyanúgy voltak papnők és beavatottak, sőt sokszor a fáraónál is nagyobb hatalma volt az első királynénak, vagy például ott voltak Ízisz papnői. A görög kultúrában bizonyos beavatásokat csak nők kaphattak meg. A druidáknál szintén volt női papság, és ők még mélyrehatóbb tudással rendelkeztek az életről, mint a férfiak.

druida_03Ők azt tanulták, az ember egy inkarnációs körforgásban van benne, azaz újra és újra leszületik, hogy gyűjtse a megtapasztalásokat és tökéletesítse magát a megtapasztalások által, míg nem egyik élete során eléri azt a tökéletességet, amivel a Teremtő maga mellé emeli őt és onnantól neki már nem kell leszületnie.
Az egyik legfontosabb druida tanítás az, hogy az életet minden oldaláról meg kell élni. Meg kell élni, hogy az ember harcos, épít, filozófiát tanít, gyógyít, szép és csúnya, terhes, gyermeket nevel… Vannak olyan életek, amikor férfi testben születik le a lélek és férfi testben gyűjti a megtapasztalásokat és van, hogy női testben születik le.

Pont ezért a végtelen jelét formálja meg ez a kelta szimbólum, elindul az egyik irányba és ott van egy körforgás, és elindul a másik irányba és ott is van egy körforgás. A végtelenség az örök körforgást, az örök leszületést, a megtapasztalások gyűjtését szimbolizálja.

druida_04A spirál kívülről befelé halad, ami a szillogizmusnak, egy beavatási filozófiai iránynak a szimbóluma is egyben. Ez szintén atlantiszi örökségünk része, így igaz az összes ókori kultúrára. A szillogisztikus gondolkodásnak az a lényege, hogy kívülről befelé haladva, kérdéseket válaszokkal párosítva megy az ember a középpont irányába, azaz kívülről befelé haladva megkeresem magamban az isteni valóságot, azt, amit a Teremtő annak idején elültetett bennem. Közben megértem, miért születtem le és rájövök arra, milyen körforgást kell végig járnom annak érdekében, hogy elérjem a tökéletesség állapotát.

A 21. század embere azért ül fordítva a lovon és azért távolodik el egyre jobban a lelkétől, mert pontosan fordítva alkalmazza a spirált. Egyre jobban ki akarja nyitni az ablakot a világra, hogy még több tudáshoz jusson, ezért rádiót hallgat, tévézik, internetezik, stb. Emiatt az ember soha nincs csöndben, folyamatosan zajban van, állandóan elterelik a gondolatait mindennel és így a figyelmét nem tudja befelé és saját magára fordítani. Ezért a mi kultúránk és az a fajta gondolkodásmód, amit modern emberi gondolkodásnak nevezünk, az tulajdonképpen halálra van ítélve, mert a lelki fejlődést egész egyszerűen ellehetetleníti.

Forrás: Horváth Zoltán, 2014. május, Anglia