1207955968Az Újbirodalom idején, a nagy Ramszesz-ek korának vége felé, Közép-Egyiptomban, Abüdosz tartományban élt egy írnok, Ka-Naht fia, Amenemope. Az ő feladata volt a földek, valamint a gabona felügyelete, a mérés figyelmes ellenőrzése és a begyűjtés megtervezése; a földek határainak pontos ellenőrzése, a közigazgatási rendeletek megszerkesztése, és a gazdaság újraelosztási folyamatának gördülékeny megszervezése.

A korszak, melyben élt, nem tartozott Egyiptom legbékésebb időszakaihoz: a gazdaság válságban volt, a hivatalnokok közt elharapózott a korrupció, sorra érték egymást a lázadások a nép körében a fáraó ellen. A központi hatalom meggyengült, eluralkodott a káosz és a törvénytelenség, ráadásul az idegen hódítók előrenyomulása miatt már senki sem érezhette magát biztonságban. Az értékek elvesztése világosan láthatóvá vált.
Amenemope ebben a zűrzavaros korban is igyekezett munkáját a lehető legalaposabban végezni. Thot tanítványaként, a templomokat látogatva és a hieroglif írás művészetét gyakorolva elhatározta, hogy tapasztalatait átadja az utókornak, harcolva a gonoszság és becstelenség ellen.

irnokNem bírta elviselni, hogy szeretett hazájában gonosztevők lábbal tiporják Maat törvényeit, és így született meg a Tanítás az életről és üdvös iránymutatás, hogy az ember ez élet útját kövesse és így virágozzék a földön, és hogy kormánylapátként szolgálva számára segítsen neki elkerülni a rosszat.

Harminc fejezetből álló Intelmei-nek központi gondolata, hogy „a vidám szívvel elfogyasztott csupasz kenyér jobb a keserű gazdagságnál. A becstelen úton szerzett vagyon nem hozhat szerencsét, nem lehet maradandó. Az ember nyugodjék bele sorsába. Isten (a Nap) gondoskodik arról, aki tiszteli. Más dolog az, amit az emberek beszélnek, és más az, amit Isten tesz.”

301864Az isteni tervet senki sem ismerheti, így tehát fölösleges aggódni a holnap felől. Az igazi boldogság az, ha az ember Isten kezének oltalmában éri el a Szép Nyugatot, vagyis ha rábízzuk magunkat a Teremtőre és az Univerzum törvényeivel összhangban éljük az életünket. Ami megvalósul, az az isteni gondolat: az ember csupán visszhangját ismerheti meg ennek. Az emberek beszélnek, Isten cselekszik. Az ő szemében nem létezik sem siker, sem bukás, és aki az ő terveit figyelmen kívül hagyva akarna sikerre jutni, azt gyors bukás várja.

Maat törvényeivel összhangban létezve a legfontosabb értékek az egyenesség és a becsületesség. Amenemope, a mérlegekre ügyelő Thot hűséges tanítványa azt kívánja, hogy senki se hamisítsa meg se a mérlegeket, sem a súlyokat, sem pedig a vékát. Így fogalmaz: „Ne legyen túlcsorduló a mérték, sem behorpadt, hanem a pontos mennyiségnek megfelelő térfogatú.” A véka szeme. A tisztességtelen mérő foltot ejt ezen a szemen, azaz az isteni fényen.

Amikor az embert ülnöknek hívják, tekintete legyen tiszta, hogy el ne utasítsa a becsületes és igaz embert. Tisztán kell megőriznünk Isten legnagyobb adományát, az igazságot, nem szabad vesztegetésnek engednünk, sem a nagyok pártját fogni a gyengékkel szemben. Ne törleszkedjünk senkihez, amiért gazdag és ne vessük meg őt akkor sem, ha szegény sorba jut.

ptahhoteMint előtte sok más bölcs, Amenemope hangsúlyozza, mennyire fontos a hallgatás. „Fordítsd oda mindkét füledet, szívedet nyisd meg az elmondottak előtt.”– tanácsolja. A bölcsesség szavai hasonlatosak a teli raktárhoz, s olyanok, mint a kikötő cölöpje: nem engedik, hogy az üres szavak áradata elsodorjon bennünket.

A szenvedélyes és forrongó ember olyan fához hasonlít, amely nem kap fényt. Növekedése megáll, nem hoz több levelet, és végül tűzre vetik. A csöndes és békés ember viszont olyan, mint a fényre ültetett fa. Szépen zöldell, levelei ragyognak, és tulajdonosa –a Teremtő – örömét találja látásában.
Azt tanácsolja, hogy tartsuk magunkat távol a heves és izgatott emberek társaságától. Ha összeütközésbe kerülünk velük, ne vegyük fel a kesztyűt, hanem válasz nélkül várjuk meg, amíg elvonul a vihar. Az okosság azt tanítja, hogy ne harcoljunk az ilyen emberrel.

A csend társa a tisztelet, amelynek nem szabad lármás és hivalkodó módon megnyilvánulnia. Ha ki akarjuk érdemelni mások tiszteletét, ne teregessük ki érzelmeinket akárki előtt, s kerüljük a fecsegőket. A csend nem csupán a beszédtől való tartózkodás, hanem egyszersmind kifejező eszköz. Ne engedjük hát, hogy életünket nyelvünk irányítsa, hanem sokkal inkább a szilárd lélek, az erős szív és a szellemi középponthoz való ragaszkodás. Ha elfog minket a vágy, hogy rosszat mondjunk, némuljunk el, és fogjuk vissza a romboló szavakat. A Teremtő gyűlöli az álnok szavakat és a hamisságot.

EgyptArt1S miként viszonyuljunk az anyagi javakhoz? Mindenekelőtt kerüljük a fösvénység halálos betegségét. A kapzsi ember hajója menthetetlenül pusztulásra van ítélve, míg a békességes emberé kedvező széllel halad előre. A becstelen úton elnyert gazdagság kihívja Isten rosszallását, s amihez az ilyen ember aranyként jut, az ólommá változik. Az ebül szerzett jószág ebül vész el. Többet ér a becsületes munkával szerzett egyszerű lepény, mint a becstelenül felhalmozott, s mások szenvedésén nyert nagy gazdagság. A csalárd vagyon, írja Amenemope, egy éjszakát sem tölt a tolvaj tulajdonában. Elnyeli a föld, eloszlik az égen, vagy a föld mélységeiben.

S végül az előítéletekről így ír: „ A bölcs nem gúnyolja ki sem a vakot, sem a törpét, sem a sántát. Mindenki Isten kezében van, s ennélfogva tiszteletet érdemel, akármilyen állapotban leleddzen is.”

Amenemopénak ezek a tanításai hosszú életűvé váltak, még jóval későbbi korokban is másolták. Mondanivalója sohasem évült el, a ma emberének is megszívlelendő tanácsokkal szolgál. Olvasgassuk hát, gondolkodjunk el rajta és tegyük magunkévá belőle mindazt, ami szívünkhöz közel áll!

Christian Jacq írása nyomán