mag_01Egyiptom neve mindörökre összefonódott a mágia fogalmával, mely tudást szintén Thot hozott el erre a földre Atlantiszról. A mágia nem abban az értelemben jelent varázslást, mint ahogyan ma azt értjük, ez az élet tudománya, az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-, szellemi tökéletesség megvalósításának tudománya.
A mágia az ókori Egyiptomban sem műveletlen emberek, babonás vénasszonyok mesterkedését jelentette, mint ma,”művészet” volt, melyet csak az arra érdemes, beavatott papok ismertek igazi mélységében. Nem volt külön szavuk a mágiára, az ő szemszögükből nézve csak a HEKA létezett, melynek jelentése „mágikus varázserő”.

mag_02Csak az gyakorolhatta a mágia titkos tudományát, aki ennek a HEKA-nak a birtokában volt. Aki megértette azt, rá tudott hangolódni és adott helyzetben aktiválni tudta. Ebből következik tehát, hogy a belső fejlődés ösvénye az előfeltétele annak, hogy képessé váljon valaki a varázserő irányítására.
Az egyiptomi papok varázstudományukat a templomokban és az ún. „Életházak”-ban elhelyezett könyvtárak anyagából merítették. Ezekből mára igen kevés maradt fenn, talán a legismertebb az Ebers papirusz, mely az orvoslásban alkalmazott varázsszövegek gyűjteménye is egyben.
Alapvetően kétféle mágiát alkalmaztak, az ún. utánzó, illetve az átviteli mágiát. Az utánzó mágia feltételezi, hogy bizonyos eljárások végrehajtásával a távolban azonos következmények idézhetők elő. Ezt használják még ma is a voodoo mágusok is.

Az átviteli mágia törvénye szerint: mindaz, ami valaha kapcsolatban volt, kapcsolatban is marad, téren és időn át. Természeti népek még ma is alkalmazzák, ezért van az, hogy gondosan vigyáznak arra, hogy nehogy körmük, hajuk, vagy akár egy ruhadarabjuk is az ellenség kezébe kerüljön, mert ezek birtokában könnyen árthatnak nekik.

mag_03A hieroglif írású, kőbe vésett varázsigék, vagyis a Piramisszövegek, először az V. dinasztia utolsó királyának, Unisznak a piramisában tűnnek fel. A szöveg célja, hogy a halott fáraó lelkét segítse túlvilági utazása során.
Az Óbirodalom idején tehát a varázslás elsősorban a halotti szövegekből ismert, de az egyiptomiak az élet szinte minden területén alkalmazták a mágiát, még a politikában is fontos szerepet játszott. Egyrészt a mindenkori fáraó védelmét szolgálták; mivel hivatalánál fogva ő is az istenek sorába tartozik, testét mágikus pecsétekkel ellátott koronák, jogarok védték, valamint mágikus szimbólumokkal ellátott ékszerek.

Mindez azonban önmagában nem volt elég, különböző varázsigékre, rítusokra volt szüksége, védekezési és támadási célokból egyaránt. Másrészt, az összes államügyet, amely a királyi rendeletek, írások, leltárak, törvények kezelését jelentette, a mágia útján intézték. Ha a király és az ország biztonsága érdekében el kellett pusztítani Egyiptom ellenségeit, ennek végrehajtására a rontó mágia eszközeit használták. Ennek használatára jó példa Nektanebosz története.

mag_04Az ókori Egyiptom egyik híres mágusa volt Nektanebosz fáraó, az utolsó bennszülött uralkodó, aki Kr.e. 358 körül uralkodott. Jártas volt a szellemidézésben, az asztrológiában, és mindenfajta jóslásban; a prófétaságban, a szerelmi- és gyűlöletitalok főzésében, továbbá a sorsvetésben.
Ha ellenség fenyegette Egyiptom földjét, nem szervezett hadsereget, hadigépekre sem volt szüksége, hanem csak egy kis medencére és viaszra. Visszavonult palotája titkos termeibe, és itt hajtotta végre a varázslatot. A medencét megtöltötte vízzel, a viaszból kis hajókat és emberszobrocskákat formázott, majd miután a hajókat vízre bocsájtotta, kezébe fogott egy ébenfa pálcát és szólította az isteneket. A varázsigék hatására a viaszfigurák megelevenedtek, majd hajóikkal együtt elsüllyedtek. És ugyanez történt a közeledő ellenséges flottával is…

Az i.e. 18. században Thébában és Memphiszben is ilyen ártó eljárásokkal próbálták kiirtani az ellenséges népek vezetőit, lakóit. Mégpedig oly módon, hogy agyagedényekre írták fel a neveket, majd összetörték azokat. Egy példa az ilyen szövegekből: „ Saát (núbiai terület volt) fejedelme, Aktui, akit Rehai szült és ki Szetikechi számára született, valamint a lesújtottak, akik vele vannak.” Az átviteli mágia törvényei szerint, ahogyan az edény megsemmisült, úgy kellett a nevek gazdáinak is pusztulniuk. Szerepeltek köztük Núbia, Líbia, Palesztina uralkodói, ezek szövetségesei, sőt mindazok, akik csupán beszéltek arról, hogy harcba fognak majd indulni Egyiptom ellen.  De ha az államérdek azt kívánta, nem kímélték az egyiptomiakat sem: a király pártütő honfitársaival szemben is alkalmazta a rontás fegyverét…

folyt. köv.