Ezen írás szorosan kapcsolódik a Felismerések útján 1. részéhez. Az OK én vagyOk mélyebb értelmének feltárása.

fel_04_01Volt egy álmom, melyben harcoltam valakivel, aki nem az volt, akinek mutatta magát. Egy pillanatra láttam a másik arcát, és lelepleződött. Elkezdtem harcolni vele, de bármit csináltam, mindig kivédte a támadásomat, vagy feltörte a védelmemet.

Nagyon gyorsan pörgött az agyam, hogy mit tegyek, pörögtek az események, de az volt az érzésem minden lépésemet tudja. Egyik pillanatban belém hasított az érzés, hogy az a valaki is én vagyok. A következő pillanatban, mint egy ködszerű kép Ő belém olvadt. Ezután felébredtem.

Rögtön megértettem, hogy az életemben minden harc, konfliktus, nehézség az én belső harcom kivetítése. A bennem lévő problémák vetülnek ki és testesülnek meg a körülöttem lévő világban, mint tükrök, hogy szembenézhessek velük és megoldhassam őket, ezáltal fejlődve, haladva a tökéletesedés útján.

Ahogy Thot tanította: „Amint fent úgy lent, ahogy kint úgy bent”. A világunk melyet látunk élünk érzékelünk, belső világunk kivetülése.

fel_04_02AZ VAGYOK, AKI TE VAGY!

Csak egy Másik tudja megmutatni, hol nem vagyok Szeretet. Ott, ahol düh, fájdalom, keserűség, csalódottság, félelem, kiábrándultság, kétség ébred bennem, ott nem vagyok Szeretet, ott még változnom kell. Ezt csak Te mutathatod meg nekem. Rajtad keresztül vetül ki a világomban, s mint tükörben láthatom önmagam, mint álmomban.

Most már tudom, ki vagyok. Az vagyok, aki Te vagy. Mert benned látom csak magamat.

Amint szembenézek tükörvilágommal, melyben élek, és szeretetté változtatom magam, azaz belső világomat, minden megváltozik körülöttem. Mert, ahogy bent, úgy lesz kint is…

<- A felismerések útján 3.