„Régi történet szól a vándorról, aki csak úgy találhatja meg boldogságát, ha keres egy boldog embert, akinek az ingét magára öltheti. A vándor sok-sok évi keresés után rátalál a boldog emberre, akinek azonban nincs inge!”

bol_01Ez a legenda egyéb tanulsága mellett azt is jelenti, hogy a boldogságot ne másoktól várjuk, hanem önmagunkban igyekezzünk kialakítani! Ez a fajta boldogság nem függ a tárgyi világtól, nem külső dolgoktól várja boldogságát. Az a boldogság, mely a tárgyi világhoz kötött, mulandó, olyan, mint egy szappanbuborék, mely rögtön kidurran, mihelyst jön egy újabb kihívás, probléma, élethelyzet, amit nehézségként élünk meg. A belső öröm, az igazi boldogság független az élethelyzettől, a körülményektől, az emberektől, a tárgyaktól.

Amikor a belső öröm állapotában vagy a boldogságod nem konkrét okból fakad. Boldogságod forrása a puszta tény, hogy élsz, hogy létezel, hogy megtapasztalhatod, érzékelheted a világ szépségeit, hogy átélheted, milyen, amikor rád süt a nap, amikor is érezheted bőrödön a nap melegét, erejét, hogy meghallhatod a madarak csicsergését, hogy felnézhetsz a csillagos égre, saját tapasztalataidban élheted át az élet számtalan csodáját.

bol_02Ahhoz, hogy megtaláld a boldogságot, egyetlen egy dolgot kell tenned, még pedig azt, hogy visszatérsz a forrásodhoz és felismered azt , hogy minden történés mulandó.

A tartós boldogság kulcsa az azonosulás belső éned, forrásod változatlan lényegével. Ekkor többé nem keresed a boldogságot, hiszen felismered, hogy máris a birtokodban van, mindig is ott volt, és mindig is ott lesz!

Tiszta szívből kívánom neked kedves olvasó, hogy ebben a belső örömben, belső békében, boldogságban éld az életedet!

Forrás: Deepak Chopra: A Boldogság, mint Erőforrás