1920046_625686230830213_1237486196_nMinden ősi „tudó” nép legendáiban, mítoszaiban szó esik az Aranykorról. A legendák szerint valamikor régen, a teremtés hajnalán az emberiség tökéletes boldogságban élte életét itt a Földön. Szépek, tiszta lelkűek és valósággal hibátlanok voltak, akár az angyalok: ismeretlen volt számukra a betegség, az öregség, az elnyomás, a háború és a halál. Azokban az időkben még az istenek uralkodtak a világ felett, s az emberek boldogságban, harmóniában éltek egymással és az őket körülvevő természettel.

De mi is valójában az Aranykor, ami után az emberiség ma is oly’ nagyon vágyakozik? Vajon eljön e újra, s ha igen, mikor?

Az egyiptomiak úgy tartották, az emberiség történetének legboldogabb periódusát a teremtés utáni időszak jelentette. Így mesél erről egy Ptolemaiosz-kori thébai templomfelirat: „ A jogot az ő ( az ősistenek) idejükben alkották meg, az Igazság az ő korukban jött le az égből a földre, és egyesült a földön levőkkel. A föld bőségben volt, a gyomrok tele voltak, nem volt ínséges esztendő a két országban. Fal nem omlott össze, tövis nem szúrt az ősistenek idejében.” „Bőségesen volt táplálék a nép gyomrában, nem volt bűn a földön, nem rabolt a krokodilus, nem harapott a kígyó az ősistenek korában.” Egy másik szöveg szerint „…minden ember nyugodtan aludt reggelig, s nem beszélt így: bárcsak lenne nekem…”.

thumbb37Ez a csodálatos kor még a világ teremtésének befejezése előtti időkre tehető. Az „Égi Tehén mítosza” szerint ekkor még , a Napisten uralkodott az istenek és az emberek felett. Béke volt az egész földön, még nem bomlott meg a természet teljes harmóniája. Ismeretlen volt az ember és a természet küzdelme, akárcsak a nyomor és az éhínségek. Ekkor még akadálytalanul érvényesült a világtörvény, a Maat hatása.

De történt valami, ami véget vetett mindennek.

Az ősi aranykori boldogság egy bűn következtében szűnt meg. Az emberiség „öntudatára ébredt”, és nem tisztelte többé az isteneket, fellázadt ellenük. Egy régi koporsószövegben a Mindenség Ura ismerteti a világ megromlásának okát: „ A Mindenség Ura így szól: … Megalkottam a szeleket, hogy minden ember lélegezzék a maga idejében. Így áll a dolog. Megalkottam a nagy áradást, hogy szegénynek és gazdagnak egyaránt hatalmában legyen. Így áll a dolog. Megalkottam minden embert társához hasonlóan. Nem én parancsoltam meg, hogy bűnt kövessenek el, hanem az ő szívük rontotta meg azt, amit mondtam. Így áll a dolog.”

10177990_661711090561060_7526721256218020174_nA föld és az ég szétválása, vagyis az istenek és az emberek „lakhelyének” elkülönülése is csak az ősbűn elkövetése után történt meg. Erről szintén az Égi Tehén mítoszában olvashatunk. Miután Ré megmentette az emberiséget a teljes kiirtástól, nem akart többé köztük maradni és eltávozott a földről. Az Égi Tehén hátára ülve ekkor alkotta meg a túlvilág két fő területét, az „ Áldozatok földjét” és a „Sásföldet”. Az addig egységes világ három részre szakadt: égre, földre és túlvilágra.  A mítosz szerint tehát a másvilág a Napisten királyságának lezárulása után keletkezett. És ekkor jön létre a halál fogalma is; az addig halhatatlan emberiség halandóvá válik.

Bizonyára sokaknak eszébe jut ezzel a történettel kapcsolatban a bibliai Teremtés történet, amelyben a Paradicsom képviseli az Aranykort, amelyet az első emberpár bűneivel véglegesen elérhetetlenné tett a későbbi generációk számára. Amikor Éva és Ádám a tudás almáját leszakítják az élet fájáról, és belekóstolnak, a halál győzedelmeskedik, és a világ elindul a romlandóság felé, az ember halandóvá válik. Ez a korszak, mely jelenleg is tart, az ember testi, lelki és szellemi lealacsonyodásával jár.

ébredésMi emberek azóta is áhítva várjuk, hogy újra eljöjjön az egykori csodás aranykor. A Biblia szerint ez majd akkor következik be, ha az ember elkerüli a gonosz általi csábítást, a bűnt. Amikor az ember úrrá válik az ösztönein, és meghallja a Teremtő szavát, közelebb kerülhet az örökléthez, kezdődhet egy újabb aranykor, amikor is kezdetét veszi az ember és a Föld tökéletes megújulása.

De mindehhez magunkban kell elindítani a változást. Vagyis: tegyünk magunkért, hogy előhozhassuk magunkból az isteni lényt, mely mindannyiunkban ott lakozik! Győzzük le a „gonoszt”, vagyis ismerjük fel az egó által keltett illúziókat, győzzük le félelmeinket, mert minden rossz mozgatórugója ez, és keressük az Igazságot!

Tartsuk be az Univerzum törvényeit és éljünk azok szerint. Amíg nem lépünk ki az egó által létrehozott ördögi körből, addig nem változik semmi. Mindenkinek egyénileg kell megtennie a saját életében az első lépéseket, de mindig tartsuk szem előtt azt, hogy mindannyian EGY-ek vagyunk, ne függetlenítsük magunkat az EGYSÉG-től, működjünk azzal harmóniában!

Most van itt a lehetőség az emberiség számára változtatni önmagán, és ezáltal a világon, induljunk hát el együtt ezen az úton!