hercege1710. január 30-án született Raimondo, a Sansevero di Sangro hercegi család 7. generációjának sarja. Édesanyja 1 éves korában meghalt, apjának pedig egy bűnügyből kifolyólag hosszú időre távoznia kellett Nápolyból, így az apai nagyszülők nevelik fel őt 2 testvérével együtt. 16 évesen megörökli a hercegi címet nagyapja halála után. 10 és 20 éves kora között a jezsuitáknál tanul Rómában, ahol hatalmas tudásra tett szert. Több nyelvet is elsajátított tudása elmélyítése végett: latint, ógörögöt, hébert, németet, perui indiánt. Tanulmányozta a mechanikát, haraldikát, földrajzot, retorikát, matematikát, logikát, geometriát, filozófiát, fizikát.
Zsenialitása nagyon hamar megmutatkozott. 20 évesen visszatért Nápolyba és megalakította az „első mérnökök és tehetségek” körét. Könyveket írt harci gépezetekről, pirotechnikáról, hidraulikáról, megalkotta a több kötetes „Földi harci művészet szótárát”, amit Európa uralkodói forgattak nagy előszeretettel és több művet is írt a hermetikáról, amit természetesen a beavatottakon kívül senki nem ért. Feltalálta a vízálló köpenyt, új nyomdai eljárásokat, összecsukható színházi színpadot, soha nem látott szövetanyagokat vagy puha anyagokból fémeket készített méhviasz nélküli gyertyát. Legfőbb életművei: a lefátyolozott Krisztus, a Pietá Temploma és az emberi robotok.

hercegEgyesíti a nápolyi szabadkőműves páholyokat és házában megalakítja a teljes megújulás nevében a Templom Rendjét, az Új Templomos Lovagokat, aminek természetesen ő lett a nagymestere. Az új rend kizárólag a skót rítust követte és csak az elit léphetett be a tagjai közé. Állítólag pár évvel később elárulta a rendet, mert egy alkut kötött a királlyal (valószínűleg az inkvizíció miatt), s ettől kezdve kiátkozott lett az összes európai rendben.
Házukat 1590-ben építteti a család 1. hercege az ókori Nápoly belvárosában, amely a Nilo negyedben található, amit még az időszámításunk előtt a nílusi Alexandriából érkező egyiptomiak alapítottak, s ennek állít emléket a kápolnában található lefátyolozott Ízisz szobor is. A kápolna a ház részét képezi, aminek a pincéjében rendezte be tudományos és alkimista laboratóriumát. A kápolnában található festményeket és szobrokat Itália legjobb mesterei készítették.
Érdekességek: a rengeteg rózsakeresztes és szabadkőműves szimbólum, és az, hogy a herceg valamilyen alkimista módszerrel bevonta vagy átalakította a márványszobrokat, amitől élőnek és selyem bevonatúaknak tűnnek. Egy másik elbeszélés szerint a szobrok selyemből készültek, amit ő márvánnyá változtatott! Egyébként, ha valaki egyszer Nápolyban jár, akkor véletlenül se hagyja ki ezt a kápolnát, mert a bejárattól befelé 2 méterre „mellbevágóak az energiák” még a laikusok számára is!

hercegRiválisai, a nép, az egyház, azaz szinte mindenki őrült gyilkosnak, elátkozottnak, magának az ördögnek hívta. 1744-ben segít a felvilágosult borbon Károly királynak felszabadítani Nápolyt az osztrák elnyomás alól, így innentől már árulónak is hívták… Többször volt összetűzése az egyházzal is, mert állítólag megölt 7 kardinálist, akiknek a csontjaiból székeket készített… Ám nézzük, mit mondanak róla más beavatottak: egy zseni, egy alkimista mester, az átalakulás és az átalakítás művésze, egy megvilágosodott mester, aki sötétségből fényt, az ólomból aranyat csinált…
Élete utolsó éveit laboratóriumában töltötte. 1771. március 22-én halt meg, mert állítólag valamilyen vegyszert belélegzett. Érdekességképpen, 1790-ben Cagliostro gróf a Római Inkvizíció előtt azt vallotta, hogy az alkímiai tudása egy „nápolyi hercegtől van, aki nagyon szerette a kémiát”. A legendák szerint ő saját maga volt, vagy az egyik inkarnációja.

Sansevero herceg legnagyobb enigmái ->