gondolataink1

Évekkel ezelőtt a munkámból fakadóan elvégeztem egy felsőfokú szakképesítéssel járó tanfolyamot, melyről menet közben kiderült, hogy ha vállaljuk, nem is egy, hanem egyszerre két szakképesítést is ad. A vállalás a részünkről annyit jelentett, hogy nem egészen két hét különbséggel kellett letenni a vizsgákat, igencsak hatalmas témakörökből. Hát én vállaltam. A mai napig jól emlékszem, hogy 21 tételünk volt, és nekem valamiért az utolsó tétel (a 21-es) megtanulása nem ment, nem éreztem ezt a tételt a magaménak.

 

21LRGBlueSzinte már rettegtem, hogy, hogy fogok erről a témakörről egyáltalán beszélni, ha ilyen ellenérzéseket vált ki belőlem. Gyakorlatilag a figyelmem, a gondolataim e tétel körül forogtak, félelmet, szorongást váltott ki belőlem. Elérkezett a számadás napja, beléptem a terembe és kihúztam a tételt, amikor megláttam a számot a lap tetején, majdnem elájultam; igen jól gondolod a 21-es volt!

Ebből az esetből tanulva a következő nagy megmérettetésre már úgy mentem, hogy azt a tételt fogom kihúzni amelyiket  a legjobban tudok, erre koncentráltam, ezt mondogattam magamban, mint egy mantrát. És így is lett, kihúztam azt a tételt, amit a legjobban tudtam.

gondolataink3“Aki nem tudja, hogy a gondolataival teremt, az önmaga ellen dolgozik!”

Te ne dolgozz Önmagad ellen, ne legyél saját magad ellensége, légy szabad, légy boldog, gondolataidat ne a félelmeidre, hanem az elérendő céljaidra fókuszáld!

E történet is, ékes bizonyítéka annak, hogy a gondolatoknak tényleg teremtő ereje van!