Az ősi egyiptomiak egész életét, a nyelvüket, a mítoszaikat, a vallásukat, mi több, az ünnepeiket is áthatotta a szimbolika.  Önmagában már a fáraói intézmény, mint olyan is egy szimbólum volt, hiszen ő volt „Ré fia”, s egyúttal Hórusz isten földi megtestesítőjeként, helytartójaként tisztelték.

fáraó1Földjük és országuk termékenységét, gazdagságát közvetlen összefüggésben látták a fáraó testi erejével, így bizonyos alkalmakkor szimbolikus formában végrehajtották az öregedő uralkodó megfiatalítását. Erre szolgált a Szed-ünnep, Egyiptom legrégebbi ünnepe, mely „a fáraó futása” néven vonult be az egyiptológia tanai közé. Ennek a jubileumi ünnepnek az eredeti óegyiptomi neve Heb-Szed volt, mely annyit tesz, hogy „a farok ünnepe”. Hogy mire utal ez a furcsa név, az rövidesen kiderül.
Az ünnepségre rendszerint a fáraó 30. uralkodási évében került sor, utána pedig kb. háromévenként újra megtartották, de több olyan uralkodó is volt, aki eltért ettől a hagyománytól és már korábban megrendezte.  Maga a rituálé a szimbolikus halál és az újjászületés különböző mozzanatait foglalta magába. Az ünnepség kezdetét a hagyomány szerint Memphiszből hirdették ki, de maga a király Thébában vett részt az ünnepségeken. Heruef sírjának felirata szerint az ünnepség napjának hajnalán a királyt felöltöztették egy rövid szoknyába, melyhez hátul egy farkat – vélhetőleg egy farkas farkát – erősítettek. Innen tehát a név: a farok ünnepe.
fáraó2

Tudniillik minden rituálé helyes elvégzését Upuaut biztosítja.

Ő egy kisebb farkas isten, akinek elsősorban Alsó-Egyiptomban volt kultusza. Két címe van: ő az Utak Megnyitója és a Háború Ura. Ő is ott áll az égi bárkában a többi istennel, amikor átviszik a fáraót a Duaton és Apóphisszal harcolnak. Mint „az Utak Megnyitója“,  ő volt az, aki utat formált a dimenziók, ha úgy tetszik, ég és föld között, hogy a teremtő,  Atum isten megújító, átváltoztató varázsa, hekája  átjöhessen a mi síkunkra és ezáltal, ennek segítségével  újhodjon meg a fáraó.
Az első rítus folyamán, az uralkodó egymaga felállított egy dzsed-oszlopot, ami az állandóság szimbóluma volt, és szintén az új kezdetet és annak megszilárdulását jelképezte.

fáraó3Az oszlop előtt a papok különböző áldozatot mutattak be. A dzsed-oszlop felállítása már önmagában is jó erőnlétet kívánt, de a fáraónak ezen felül több mással is bizonyítania kellett erejét. A szertartás következő mozzanata az volt, hogy kezében egy cséphadaróval, végig kellett futnia egy bizonyos szakaszt, az Egyiptom határait jelölő két határkő között, Neheh lelkeinek papjai kíséretében (Neheh lelkeinek nevezték a történelem előtti idők uralkodóit).
A király ezután áldozatot mutatott be az istenszobroknak is, melyeket az ország minden részéből elhoztak. A magas rangú tisztségviselők és az idegen országok küldöttei hódolatukat fejezték ki a fáraónak, aki ezután helyet foglalt Alsó-, majd Felső-Egyiptom trónján, és újra megkoronázták őt Alsó-Egyiptom vörös és Felső-Egyiptom fehér koronájával.   Az ünnepség során a fáraó bőkezű jutalmakat is kiosztott és nagy lakomára is sor került.  A jeles alkalomra meghívták az idegen országok uralkodóit is. Ezen a napon a főváros falai körül négyszer bikákat és szamarakat hajtottak körbe, Ozírisz és Széth, Egyiptom fekete és vörös földjének tiszteletére.

fáraó4+Az is előfordult, hogy szobrot készítettek, ami a királyt ábrázolta Szed-ünnepi öltözékben, és ezt eltemették; a jelképesen eltemetett uralkodó helyébe így megifjodott önmaga lépett.
Thot könyve szerint, a heb-szed rítus része volt az is, hogy a fáraót egy, a külön a számára épített kamrába zártak, mely az anyaméhet jelképezte, amelyből újjászületik. A kamrát kékes-zöld kövekkel rakták ki,  és belépéskor a fáraóra marhabőrt terítettek, mely Nut, az égbolt istennőjének méhét jelképezte, aki minden este lenyeli, és minden reggel megszüli Ré-t. A fáraó bemászik a kamrába, ahol jelképesen meghal, és újjászületve lép elő ismét. Meghal, és kiemelkedik Nut méhéből, mint maga Hórusz. A várakozó pap elvégzi a száj megnyitásának ceremóniáját, a peszes-kef szerszámmal és ezzel öntudatra ébreszti a fiatal Hóruszt. Még mindig élő halott, miközben az őt körbeálló szem-papok, a varázslók együtt kántálják, hogy „Ébredj! Ébredj!”. Majd a fáraó lerázza magáról a méhlepényt szimbolizáló marhabőrt és erejének teljében lép elő a papok köréből.

Uralkodója újjászületésével maga Egyiptom is újjászületett.