Háborúk, felkelések, cselszövések, puccsok és politikai merényletek. Ezek egyáltalán nem a jelenkor történelmének sajátjai; számos olyan bizonyíték látott napvilágot, melyekből kiderül, hogy már az ókorban is gyakorta elkövették ezen bűnök valamelyikét. Most Egyiptom egyik leghíresebb összeesküvéséről, a III. Ramszesz fáraó elleni merényletről, mely a történelem első ismert, szervezett sztrájkja volt, szeretnék néhány érdekességet megosztani a kedves olvasóval.
ókoriEgyiptom legismertebb és leghatalmasabb fáraójának, II. Ramszesz uralkodásának idején élte – az ismert történelmi – aranykorát ez a civilizáció. Ekkor volt a legstabilabb és legegységesebb belsőleg az ország, erejének teljében volt, nem veszélyeztették idegen betolakodók. Ám az utódok már nem tudták ezt a rendet biztosítani, megingott a központi hatalom, és mintegy 30 év elteltével, amikor III. Ramszesz trónra lépett, már eluralkodott a káosz és a törvénytelenség Egyiptom földjén. Az idegen hódítók hadjáratainak leverése utáni békeidőszak nem sokáig tartott, rövid időn belül belső viszályok, lázadások robbantak ki a nép körében a fáraó ellen, felütötte fejét a korrupció és a különböző visszaélések. Ramszesz intézkedései felborították az állam és az egyház, valamint a fáraó és az Amon papság közötti egyensúlyt, melynek következtében a papság hatalma egyre csak nőtt. Ennek eredménye pedig az lett, hogy az állam kezéből kicsúszott a bevételek ellenőrzése és általános válság kezdett kialakulni Egyiptom gazdasági életében is. Közben a líbiaiak újbóli előrenyomulása miatt már senki sem érezte magát biztonságban.
Valószínű, hogy a központosított államszervezet fokozatos összeomlása, az egyre súlyosbodó gazdasági-politikai válság állhatott a III. Ramszesz elleni merénylet hátterében, melynek szálai a királyi hárembe vezettek, feltehetően az akkori fővárosba, Per-Ramszeszbe. A Torinói Jogi Papirusz mesél nekünk erről a történetről.

ókori A merényletet a király egyik asszonya, Tiy szervezte, aki a saját fiát, Pentawert akarta trónra ültetni a kijelölt trónörökös, Iszet királyné fia helyett. A fő összeesküvő Tiy volt, valamint néhány további nő a háremből, az ügybe azonban számos magas rangú udvaronc is belekeveredett, a résztvevők száma elérte a negyvenet.  Nemcsak azt tervezték, hogy a szokásokhoz híven, Thébában megrendezett Opet ünnepen meggyilkolják a fáraót, hanem lázadást is akartak szítani, amiben egy Pabekamon nevű háznagy is szerepet játszott – ő vitte ki az üzeneteket a háremből.  „Szervezzétek meg az embereket! Keltsetek ellenséges indulatot, hogy fellázadjanak az ő uruk ellen!”- áll a tárgyalásról született jegyzőkönyvben. Olyan vádak is születtek, mely szerint az összeesküvők a fekete mágia félelmetes fegyverét is bevetették a király megölésére, sőt rontó viaszfigurák is szerepeltek az eszközeik között. Két töredékes papiruszon is szó van ezekről az állítólagos sötét machinációkról. Az egyik udvaronc például, a királyi könyvtárból szerzett meg egy varázskönyvet, melynek révén olyan hatalmat nyert, hogy elbűvölhette a palotaőrséget.
A Torinói Jogi Papirusz-ból tudjuk azt is, hogy az összeesküvőket leleplezték, és egy tizennégy főből álló bíróság elé állították. A pert közvetlenül az események után, még az új fáraó, IV. Ramszesz megkoronázása előtt lefolytatták. A bírák összetétele: hét királyi inas, két írnok, két kincstárnok, két zászlóvivő és egy hírnök. A bíróság felhatalmazást kapott arra, hogy bármilyen büntetést kiszabhasson a bűnösökre. Az első tárgyaláson 28 embert ítéltek el, minden bizonnyal halálra; a következőben hatot, akiket a bírák jelenlétében öngyilkosságra kényszerítettek, majd a harmadik tárgyaláson négyet, köztük Pentawer herceget is. Egy negyedik tárgyalásban az első három bírái közül többet orruk és fülük levágására ítéltek, mert hagyták, hogy a tárgyalás folyamán, az elítélendő háremhölgyek elcsábítsák őket.
Érdekesség még, hogy a papiruszon több összeesküvő nevét megváltoztatták, mivel az egyiptomiak hittek a nevek hatalmában – egyikük például Meszedszuré („Ré gyűlöltje”) néven szerepel, ám eredeti neve feltehetőleg Meriré („Ré kedveltje”) volt.
ókoriA több mint 3.000 éves bűntény elkövetésének módjára nemrég derült fény, amikor is III.Ramszesz múmiáját CT vizsgálatnak vetették alá.  A kutatócsoport megvizsgálta III. Ramszesz földi maradványait, ahogy a mellette talált, 18-20 évesen elhunyt ifjúét is, aki kíntól eltorzult arca miatt sikító múmiaként vált ismertté. A tomográfia tanúsága szerint a fáraónak elvágták a torkát.

A gyilkosok mély, 7 centiméter széles sebet ejtettek, elmetszve az uralkodó légcsövét és nagy artériáit. A vágás olyan mély, hogy gyakorlatilag a gerincig hatol. Halálos sebről van szó, és csaknem biztos, hogy ez okozta a fáraó halálát. A sebhelyet elrejtették a pólyák, így történhetett, hogy a korábbi vizsgálatok során a kutatók nem észleltek külsérelmi nyomokat a fáraón. Előfordulhat, hogy a metszést a balzsamozók ejtették, ám hasonló vágást egyetlen más múmián sem fedeztek fel eddig, ráadásul mágikus gyógyhatású amulettet találtak a sebben. Az amulettet azért helyezték a vágásba, hogy a túlvilágon begyógyítsa a sebet. Az ókori egyiptomiak számára rendkívül fontos volt, hogy a másvilágon teljes testi épségben jelenjenek meg, ezért a balzsamozók gyakran protézisféléket használtak a hiányzó testrészek pótlására. Ami a másik múmiát illeti, genetikai bizonyítékokat találtak arra, hogy a kínhalált halt sikító múmia Ramszesz rokona volt, méghozzá nagy valószínűséggel Pentawer hercegről van szó. Őt igen furcsa módon mumifikálták: nem távolították el a belső szerveit, sem az agyát. Szokatlan a múmia vörös színe, furcsa szaga van, ráadásul kecskebőrrel takarták le, ami tisztátalannak számított az ókori Egyiptomban, így büntették még a halálán túl is az egykori trónbitorlót.