régészet1Bizonyára sokan, de aki járt már Egyiptomban, és élőben is megcsodálhatta ennek a valaha tündöklő kultúrának a máig fennmaradt emlékeit, egészen biztosan elgondolkozott már azon, vajon mennyi mindent rejthet még a szemünk elől Egyiptom homokja. A kérdés mindig is izgatta mind a tudósok, mind a felfedezők, mind a kalandorok, mind pedig az átlagember fantáziáját.

A világ első régészeti célú felvételei hőlégballonról készültek, és céljuk a látható romok megörökítése volt. Így került sor többek között a római Forum (1896), Stonehenge (1906), vagy Pompeii (1910) fotózására. A kezdeti tapogatózások során világossá vált, hogy a levegőből sok esetben nem csak a felszínen is látható nyomok, hanem nehezen azonosítható, vagy a föld alatt rejtőző maradványok is láthatók.

régészet2O.G.S. Crawford, egy angol archeológus, az ún. légirégészeti kutatások úttörője volt az első, aki 1920-ban egy, a brit légierő tulajdonában lévő katonai kisrepülőgép fedélzetéről fényképeket készített a gízai fennsíkról, kifejezetten azzal a céllal, hogy feltérképezze, mi rejtőzhet még a homok alatt, ami a földről emberi szemnek nem látható. Lenyűgöző felvételei számos új felfedezést hoztak a régészet, mint tudományág számára.

2010-ben, éppen Egyiptommal kapcsolatban, aztán egy újabb fogalommal ismerkedhettünk meg: a szatelit-, vagy űrrégészettel, amikor is a térség felett állandóan jelenlévő, jellegükből adódóan igen pontos mérést lehetővé tévő katonai műholdak olyan tárgyakról adtak képet a kutatók számára, amelyekről addig fogalmunk sem volt. Erre sok kutató felkapta a fejét, és Dr. Sara Parcak volt az első, aki ezzel mélyrehatóbban kezdett foglalkozni.

Parcak, akinek a kutatásait a NASA finanszírozta, egy 700 kilométer magasságban keringő műhold infravörös képalkotó technikájának a segítségével olyan nagy felbontású felvételeket készített, melyek képesek az 1 méternél kisebb tárgyakat is „kiszúrni” és láthatóvá tenni.

régészet3Ennek a technikának a segítségével mintegy 3000 ókori település maradványait, több mint 1000 ókori sírkamrát, valamint 17(!) olyan piramist fedeztek fel, aminek a létezéséről mit sem tudtunk eddig! A légi felvételek adatai alapján aztán teszt-ásatásokat kezdtek végezni, melyek sorra visszaigazolták mindazt, amik a képeken láthatóak voltak.

“Egy háromezer éves házat tártak fel, és az épület alakja majdnem tökéletesen egybeesett a műholdfelvételen látott alakzattal” – jegyezte meg az amerikai egyiptológus nő. “Mivel az egyiptomiak előszeretettel alkalmazták az agyagtéglát, amely sokkal tömörebb, mint a környező talaj, a vályogépítmények könnyűszerrel azonosíthatók” – magyarázta Sarah Parcak, aki szerint Egyiptom földje még rengeteg titkot rejteget. “Ezek a piramisok, sírkamrák és házak a felszínhez közel helyezkednek el, ám épületek ezrei rejtőzködnek a mélyben, vagy akár a Nílus alatt” – emelte ki. Számára a Nílus-deltában fekvő ókori Taniszban folytatott ásatások jelentettek különleges élményt. Dr. Parcak szerint Egyiptom kincseinek 99%-a még így is feltáratlan maradt, amiről ma tudunk, és amit ma láthatunk (az új módszer segítségével is), az csak kevéske 1%-a annak, amit Egyiptom földje még mindig rejt előlünk. Gondoljunk csak bele abba a ténybe, hogy, még mintegy 200 fáraó sírjáról, illetve síremlékéről (ez lehet piramis, vagy templom) nem tudunk…

régészet42010-ben a BBC egy 2 órás filmet forgatott Parcak felfedezéséről, Egyiptom elveszett városai címmel, melyből kiderül, hogy a kezdeti sikereken felbuzdulva, folytatni akarták a kutatásokat, ám az élet közbeszólt. 2011 januárjában kezdődött ugyanis az egyiptomi forradalom, mely teljes mértékben felborította a NASA és Dr. Sara Parcak terveit. Időközben Dr. Zahi Hawass, aki az egyiptomi régiségek legfelsőbb tanácsának főtitkára, valamint a gízai fennsík főfelügyelője volt, lemondott tisztségéről. A lemondását azzal indokolta, hogy a forradalom után a kormányzat nem képes megvédeni a műemlékeket, nem garantálják a biztonságot. A BBC filmjéből arra is fény derül, hogy 2011-ben igencsak felütötte a fejét a káosz a gízai fennsíkon is: bárki, akinek pénze volt, végezhetett magáncélú ásatásokat, ám a felfedezett műtárgyak sorsa sokszor ismeretlen maradt. Egyiptom kincsei szabad prédává váltak nemcsak a műkincskereskedők, hanem bárki számára, aki pénzzel, és ezáltal befolyással bírt. Szomorú… Csak remélni tudjuk, hogy a helyzet mielőbb stabilizálódni fog arrafelé, és helyreáll a rend nemcsak az ország életében, de Egyiptom felbecsülhetetlen értékeinek védelmében is!