– ELSŐ LÉPÉS AZ ŐSZINTE BELSŐ ÁTVÁLTOZÁSHOZ –

Ne felejtsük el honnan jöttünk… Tartja a mondás és milyen igaz. Ez az egység a család. Az apa, az anya, a gyermek. A szent család, a hármasság, a tiszta harmónia.

Mindannyian őrzünk emlékeket édesanyánkról, édesapánkról, de tudjuk-e, valóban sejtjük-e az ő szerepüknek a fontosságát? Egy gyermek, már fogantatásától rendelkezik sejtszintű emlékekkel. Majd amikor megszületünk, ott vár bennünket édesanyánk és édesapánk és tudatosan illetve tudattalanul mindent “megtanítanak” nekünk, amit ők ” tudnak”, sugároznak, mintegy elültetnek magokat bennünk az Életről és mi elfogadjuk azokat.

0 -7 éves korunkig alakul ki személyiségünk alapja, az ősbizalom, majd erre épül 7-13 éves korunkig az önbizalom és nagyjából le is záródik az, hogy kik vagyunk, milyen kondíciókkal lépünk a felnőtté válás útjára. Az apai és anyai mintákat megkaptuk, tudatalattinkba beíródtak. Ami az életünkben ezután következik, már erre az alapra épül.

Azt, hogy milyen mintákat kaptunk, már első párkapcsolati sikereinkből illetve kudarcainkból megtudhatjuk, de 30 éves korunkra már tisztán látjuk az addig elért eredményekből, az ismétlődő eseményekből. Mielőtt itt hátradőlnénk, és mindenért szüleinket hibáztatnánk, tegyük fel a kérdést magunknak, hogy mi mindeközben mit tettünk magunkért?

Képesek, hajlandóak vagyunk magunkat napról napra, percről percre megfigyelni és reakcióinkat felülbírálni? Pozitív irányba? Hogy a napi élethelyzetekben milyen döntéseket hoztunk és legbelül, nap végén őszintén végiggondolva hogyan cselekednénk?

Nevezzük ezt a napi könyvelésünknek. Vegyünk elő minden este papírt és tollat, húzzunk a lap közepére egy függőleges vonalat. Baloldalra írjuk le milyen szituációkba kerültünk, hogyan viselkedtünk és a jobb oldalra vezessük fel, hogy higgadtan újra átgondolva hogyan cselekednénk. Nem kell hosszasan részletezni, csak lényegre törően, egyszerűen.

Talán az elején rossz eredményeket kaphatunk, de ha kitartóan csináljuk és írjuk! – mert átgondolni nem elég, nem olyan hatásos – akkor egyre tudatosabbak leszünk abban, hogy mit szeretnénk megtapasztalni. Ez nem könnyű – tisztelet a kivételnek. Nem rövid út. Szembe kell néznünk magunkkal, azzal, hogy bénázunk, jó pofizunk, megalázkodunk, hazudunk, manipulálunk, stb. Ne adj Isten még rosszabb, de azért maradjunk a realitás talaján, hirtelen felbuzdulásunkban ne hozzuk magunkat rossz helyzetbe pl. a munkahelyünkön!

A napi könyvelés egy tiszta tükröt fog elénk tartani és úgy, hogy nem kell, hogy elmenjünk otthonról, könyvet olvasni, tanfolyamra járni és nem utolsó sorban nem kerül pénzbe.

család párkapcsolat Az, hogy mikor kivel hoz bennünket össze a Sors – sorsszerű, mert a reinkarnáció és az igazságos karma létezik – valójában Áldás. Hiszen a Sors lehetőségeket teremt. A fejlődésre. Az, hogy mi mit hozunk ki belőle, az már a mi felelősségünk, a mi döntésünk. Ugye mindjárt mennyire nem jogos szüleinket hibáztatnunk? Ők is kaptak egy csomagot az ő családjuktól és jutottak, amire jutottak. Ha szeretnénk és tudjuk, segítsük őket, beszélgessünk!

Ha már magunk is szülők vagyunk, vigyázzunk gyermekeink tiszta iránymutatásra és szeretetre vágyó lelkivilágára.Mindenki hoz magával jó Sorsot, bárki képes 180 fokos fordulatot tenni és minden oldható karma 99%-ban átírható tudatossággal.Merjünk látni, érteni és ismerni, ráhangolódni a jelenre, hogy spontánok tudjunk maradni és élni tudjunk a lehetőségekkel.Az önbizalom, az önbecsülés, a megérzéseink követése és a jó kommunikáció elhozza a várt sikert, hogy megtaláljuk saját utunkat, párunkat.

A következő cikkemben részletesebben fogok az apai és anyai mintákról, azoknak a párkapcsolati hatásairól írni.

Addig is kitartó könyvelést és egyre boldogabb napokat kívánok!

Család, párkapcsolat 2. ->