szellemi fejlődésünk1

Ha már eljutottunk odáig az életünkben, hogy felismertük, elfogadtuk, hogy szükséges a szellemi fejlődésünk, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy megtettük az első lépést, ráléptünk az első lépcsőre. Kérdés: van-e elég időnk (időben elindultunk-e vagy már behozhatatlan késésben vagyunk) arra, hogy a szellemi fejlődésünk lépcsőjén eljussunk odáig, amit leszületésünkkor beterveztünk?

Ha a kérdésre nem is tudjuk a pontos választ, legalább lépkedjünk azon a bizonyos lépcsőn.

Tény: a fizikai világunkkal párhuzamosan működnek a fizikai érzékszervekkel nem látható, érzékelhető világok is. Kíváncsiak vagyunk-e ezekre a nem látható világokra? Szerintem sokan. Hogyan válnak láthatóvá, érzékelhetővé számunkra ezek a világok? Az egyénbe születése előtt, felsőbb szinten betáplált, „elrejtett” képességek kialakulása, használata által.

Hogyan juthatunk hozzá ezen képességeinkhez? Az egyénnek önmagán folyamatosan végzett munkájával. De mit is jelent ez? Kellő önismerettel, szehemmel (önmaga feletti uralom) nem rendelkező személy kezében bármilyen szellemi, mágikus képesség visszafelé sülhet el vagy, éppen árthat másoknak. Olyan, mintha egy gyermek kezébe fegyvert adnánk. Miért? Ha már működik valakinek egy képessége és esetleg érzelmileg még mindig befolyásolható, akkor az általa közvetített energiával árthat másnak, magának, környezetének. A belső képességek felébresztése, használata, csak az önismeret fejlesztésével párhuzamosan, folyamatosan történhet.

A szellemi fejlődés az olyan, mint a hagyma pucolása.

szellemiLeszedjük a külső héjakat addig, amíg el nem érjük a belső tiszta, ehető részt. Szellemi fejlődésünkkor is leszedegetjük, lepucoljuk az évek során magunkra pakolt egós „hagymahéj” páncéljainkat, míg végül eljutunk a tiszta, „ehető” önmagunkhoz.

A szellemi fejlődésünk során mindig is lesz újabb és újabb tisztítandó „hagymahéj” páncélunk, mert a tudatalattiba nagyon-nagyon sok mindent elrejtettünk, elraktároztunk leszületésünkkor és az életünk folyamán. Természetesen az életünk folyamán a környezetünktől is kaptunk érzelmi csomagokat (gyerekkor, ovi-iskola, munkahely…stb.), melyeket „gondosan” elraktároztunk a tudatalattinkban és mely páncélokat ugyancsak le kell pucolnunk magunkról.

Egy példa, hogy mindez miért is fontos. Minden segítő hivatású (pl: szellemi gyógyító) embernek két dolog határozza meg azt, hogy milyen hatékony: 1. a tudása és a tapasztalata, 2. a mindenkori személyiség állapota. A segítő információ mindig a gyógyító személyiségének a szűrőjén keresztül érkezik meg. Ha ennek a segítőnek személyiség torzulásai, egós beidegződései vannak, akkor torzul a tisztánlátása, torzul a kapott információnak a feldolgozása, továbbadása. Másképpen fogja továbbadni a hallott hírt, információt, mert megszínezi a saját véleményével.

Egy másik példa, hogy mindez miért is fontos. Tisztán kell látni a dolgokat, de ehhez bölcsességre is szükség van. A bölcsességet viszont nem lehet tanulni, az megérik azáltal, hogy megért bizonyos dolgokat az ember és azáltal, hogy keresztülmegy helyzeteken az ember. A bölcsességet és rálátást a saját- és mások életére csak úgy lehet megszerezni, ha először magunkban teszünk rendet.

Hogyan tegyünk rendet? Figyeljük MAGunkat. Találjuk meg életünk folyamán, mik azok az események, helyzetek, amik kihoznak minket a sodrunkból. Vegyük észre, mely személyek idegesítenek és gondolkodjunk el azon, vajon miért. Ezt megvizsgálhatjuk a tükröződés segítségével.

szellemiAmi a másik személy beszédében, viselkedésében zavar, valószínűleg az az egyén hiányossága, megoldandó feladata. Térben és időben vizsgálhatjuk ezeket az eseményeket, elemezhetjük ki önmagunkat. Térben: nem az egyén magán belül, hanem a kollégáján, barátján, párján…stb. keresztül, időben: bizonyos események, történések folyamán.

Ebben a folyamatban fontos, segítő tényező a belső tűz. Akiben megvan a belső tűz, az önállóan, kevesebb külső segítséggel megoldja ezeket a helyzeteket, akiben nincs elegendő belső tűz, az csak mások véleménye alapján tud tájékozódni életének „labirintusában”.

Összhangban kell lenni önmagunkkal. Állandóan képesnek kell lennünk arra, hogy ösztönből reagáljuk le a problémákat (megoldandó feladatokat), képesnek kell lennünk arra, hogy az élet ritmusára rá tudjunk hangolódni. Ha érzelmileg, mentálisan kibillenünk a középpontunkból, akkor nem tudunk ösztönből cselekedni. Ekkor akadhat el az egyén a saját életében és ekkor jönnek az újabb problémák (továbbra is megoldandó feladatok).

„KERESD AZ UTAT, AMI ELŐTTED VAN, ÉS MENJ RAJTA TOVÁBB TELI SZÍVVEL ÉS KITARTÁSSAL. NE HÁTRÁLJ MEG MÉG, HA OLY NEHÉZ IS, MIVEL AZ ÚT A TIÉD ÉS NEM MÁSÉ.”