Az ősi egyiptomiak nemcsak az őket körülvevő fizikai világ törvényeit ismerték és tisztelték, hanem a spirituális törvényeket is, és egész életüket ennek alávetve élték. Tisztában voltak a világegyetem ciklusai és az ember különböző reinkarnációk révén megvalósuló tanulási folyamatai közötti kapcsolattal. Tudták, hogy a lélek miért születik le újból és újból, hogy előző életekből mit hoz magával, hogy ha fizikai életében felismeri, megérti, és ezzel letudja a karmáját, akkor előbb-utóbb eljuthat a megvilágosodás állapotába. Ezért arra törekedtek, hogy életükben ne halmozzanak fel több karmát, hogy szeretetben és harmóniában, Maat alapelveinek alávetve éljék le földi életüket.
Hogy ez így volt, arra talán a legjobb példa az egyiptomi Halottak Könyve egyik fejezete, melyben  az elhunyt lelke a szívmérlegelés közben a következő szavakat intézi a 42 bírához, akik jelen vannak ezen a rítuson.

igazságotEz a híres „negatív konfesszió”, vagyis tagadó bűnvallomás. Ebben azt sorolja fel a lélek, hogy milyen vétkeket nem követett el életében, így tárva tiszta jellemét az istenek elé. Egy részlet ebből a „megvallás”-ból:

„Lásd a Törvényt és Igazságot!

Én a szívemben hordozom, mert a rosszat kitéptem belőle gyökerestől.
Nem okoztam szenvedést az embereknek,
Családom tagjaival sem voltam erőszakos.
Igazságot hamisságra föl nem cseréltem,
Silány emberekkel nem közösködtem soha.
Nem tettem törvénytelent, és nem dolgoztattam mértéken felül másokat.
Hogy gőgömet tápláljam, rangot nem szereztem soha.
Szolgáimat nem gyötörtem, nem káromoltam az Isteneket.
Szűkölködők szájától nem vontam meg falatot.
Idegen előttem minden, mi az Isteneknek utálatos.
Sohasem hagytam, hogy az úr a szolgáját megkínozza.
Oka nem voltam szenvedésnek, éhínséget nem okoztam soha.
Ember miattam sohasem könnyezett.
Nem öltem, és nem bujtottam senkit gyilkolásra.

Nem próbáltam csalárdsággal növelni vagyonomat,
Más földjét jogtalanul az enyémhez nem csatoltam

Nem oltottam el olyan tüzet, melynek égnie kell

Nem szálltam szembe az Istenek akaratával.
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!”

Mind ahányszor hallom, vagy olvasom ezeket a szavakat, igencsak elgondolkodtatnak. Mi lenne, ha ezen alapelvek szerint élnénk az életünket? Vagy legalábbis törekednénk rá. Mi lenne, ha csak ezeket az egyszerű dolgokat igyekeznénk betartani? Mennyivel egyszerűbb lenne minden, mennyivel egyszerűbb lenne az életünk! Ha nem a negatív dolgokra fókuszálnánk, ha tudatosan igyekeznénk minden pillanatot harmóniában megélni!
Úgy tanulunk, hogy szembesülünk életünk minden egyes döntésének és tettének következményével. A szenvedéseink által képesek vagyunk értékelni a boldogságot, a gyötrelmeink által képesek vagyunk értékelni a békét. Azzal, hogy sok életet végigélünk és megéljük mindkét szélsőséget, megérthetjük, hogy a valóság csupán a szeretet semlegességének középpontjában létezik. Próbáljuk meg ezt tudatosítani magunkban!