…vagy “csőstül jön a baj” –  van egy ilyen magyar mondás.

Miért is van ez így?

Vizsgáljuk, csak meg ezt a kérdést közelebbről?
Induljunk ki abból, hogy a vonzás törvénye létezik. Tegyük fel, hogy  megtörténik valami olyan dolog az életünkben ami elkerülhetetlen és ezt a történést akkor, az adott helyzetben negatív értelemben éljük meg, az is lehet, hogy óriási tragédiának tituláljuk, és a tragédiához illő érzelmeket társítunk hozzá. Ekkor a rezgésszintünk leesik és  nem tudunk szabadulni negatív gondolatainktól, az is előfordul, hogy gondolataink pörgetésével még egyre rosszabb állapotba hajszoljuk saját magunkat….. innentől aztán bevonzhatunk még egy sorozat rossz dolgot az életünkbe , és csak csodálkozunk és nem értjük, miért pont velünk történik ez??????

Elmesélek egy fejezetet az életemből, ami egy jó példa erre a rossz „sorozatra” . . .
28 éves koromban együtt voltam a második szerelmemmel már vagy 7 hónapja, és terveztük az összeköltözést. Ő egy elvált 36 éves férfi volt, és egy óvodáskorú kislány édesapja. Nagyon szerettük egymást. A párom talált egy nagyon jó környéken egy eladó kisebb családi házat. Többször megnéztük, és az egyik hétvégén már  azért mentünk, hogy lefixáljuk a költözés napját, én pedig megbeszéltem a háziasszonnyal, hogy mit hagyjon nekem ott a konyhában és mi az amire  nem lesz szükségem. Terveztünk egy közös gyermeket, én akkoriban már nagyon vágytam egy kisbabára. És ekkor, mint villámcsapás az égből, úgy sújtott le rám a párom bejelentése: visszaköltözöm a családomhoz, mert nagyon hiányzik a gyermekem, és az ex feleségem megígérte, hogy több kompromisszumot vállal majd közös életünk és boldogságunk érdekében.

Mintha leforráztak volna! Olyan volt, mintha egy filmet néznék, aminek én vagyok a főszereplője. Azt is hozzátette, hogy még senkit nem szeretett ennyire, de fontos a gyermeke, akinek most nagy szüksége van az apjára. Látszólag nyugodt maradtam, és mondtam neki, hogy elfogadom a döntését, viszont nem értem.

Másnaptól, minden reggel úgy ébredtem, hogy meg szeretnék halni és olyan lelki bajfájdalmakon mentem át, mint még addig soha. Teltek-múltak a napok, és én úgy közlekedtem, mint egy nagy fájdalom-csomag, úgy éreztem, hogy megszakadt a szívem. Sajnáltam magam, de nagyon!

Egy héten belül kiraboltak az utcán munkába menet, reggel 9 kor az Andrássy úton. Kézitáskámból kiemelték a pénztárcámat nem kevés pénzzel és az összes létező igazolvánnyal együtt. Másnap aztán a főnököm közölte, kevés most a munka, menjek egy hónap fizetés nélküli szabadságra.
Igaz, szerelmem már két hét után közölte, hogy élete legrosszabb döntését hozta meg, és legyek türelemmel, mert biztosan nem akar ott lakni, csak megvárja  a karácsonyi ünnepeket a kislánya miatt. Ennek a hírnek azonban már nem tudtam igazán örülni, mert az eredeti tervünk teljesen meghiúsult, és karácsonyig még volt 2,5 hónap, miközben szeretett férfim nem velem volt, nem vigasztalt az a tudat sem, hogy engem szeret. Ezután is csak egyre jobban sajnáltam magam, és pár nap múlva ellopták az egyetlen vagyonomat, egy 13 éves Ford személyautót. Mintha leforráztak volna….Itt már elgondolkodtam, és tudtam, hogy véletlenek nincsenek. Visszapörgettem az eseményeket, és megpróbáltam kívülről szemlélni a helyzetemet. Teljesen világossá vált számomra, hogy a pénztárcám és autóm elvesztését is én vonzottam be az életembe. Szerelmem mindeközben lágyék sérvet kapott és kórházba került – ez sem volt véletlen! Itt már tudatosan leállítottam a negatív gondolataimat és így vége is szakadt ennek a rossz esemény sorozatnak.

Csak a kíváncsibb olvasóknak elárulom, hogy karácsony után tényleg visszajött hozzám a párom és össze is költöztünk, de ez már egy újabb fejezet kezdete lett az életemnek.
Én ebből azt szűrtem le, hogy ha történik is velünk valami nagyon-nagyon rossz, ami lelki, vagy fizikai fájdalommal jár, próbáljunk odafigyelni a gondolatainkra.
Ne engedjük, hogy a negatív gondolatok, vagy ne adj isten, az édes bosszú vezéreljen minket!  Csak figyeljük a gondolatainkat …… A fájdalom természetesen ettől még megmarad, de azt is csak figyeljük, mint egy vízsugarat, ami átfolyik  a tenyerünkön és az ujjaink között lepereg, ne ellenkezzünk, hagyjuk, hogy fájjon, figyeljük meg a fájdalmat, ha sírnunk kell sírjunk, ha ordítani szeretnénk, tegyük meg (természetesen a megfelelő helyen). Ne nyomjuk el a fájdalmat, engedjük át magunkon, viszont  ne hergeljük és sajnáljuk tovább magunkat, s a gondolatainkat igyekezzünk jó mederben tartani, ne hibáztassunk másokat, ne dühöngjünk stb. Ezt lehet gyakorolni, a legjobb alkalom erre az éles helyzet, a való élet. Megtapasztalni születtünk ide, maradjunk vidámak, az élet mindig tartogat új és jó dolgokat mindenki számára, csak türelemmel várjuk ki és vegyük észre.

Sok sikert és Boldogabb Napokat Kívánok minden Kedves Olvasónak!