Mint ahogyan a különböző kultúrák teremtésmítoszai igen nagy hasonlóságot mutatnak egymással, így mindegyikben megtalálható az a mozzanat is, melyben egy világméretű katasztrófa pusztítja el az emberiséget.  A történetek szinte mindegyike azt meséli el, hogy azért mérte Isten ezt a büntetést az emberekre, mert megtelt a föld gonoszsággal, és mert az emberek elfordultak Teremtőjüktől. Vizsgáljuk meg most ezt a történetet az óegyiptomi mitológia szemszögéből.
Az egyiptomi mitológia elmeséli, hogy Ré, a Napisten (a teremtő isten), egykoron az emberek között élt, ő volt az emberek és az Istenek ura. Körülötte gyülekeztek a leghatalmasabbak: „kilenc isten alkotta az istenek testületét: Ré, Su és Tefnut, a gyermekeik: Geb és Nut, Széth és Nepthisz, végül Ízisz és Ozírisz ültek itt törvényt. E kilenc isten uralkodott az égen és a földön, a jó és a rossz elemeken, ők döntöttek az istenek harcaiban és vitáiban is.” Ám az emberek nem tisztelték az isteneket, és fellázadtak ellenük. Ekkor Ré úgy döntött, elpusztítja őket. Lányát, Szehmetet, a félelmetes, pusztító istennőt – akit a szeméből kicsapó tűzből teremtett – küldte le a Földre, hogy megbüntesse az embereket bűneikért. Később azonban megbánta döntését, fondorlattal megmentette az emberiséget a kipusztulástól, Szehmet haragjától, ám úgy döntött, többé hallani sem akar a hálátlan teremtményekről.
„ –Elfáradt a szívem –szólt, – nem akarok többé az emberek között lenni. Felszállt hát bárkájára és elindult a menny ragyogó útjain.”
Mint tudjuk, minden mitológiai elbeszélésnek valós alapjai vannak. Mit jelenthet hát ez a történet mai nyelvre lefordítva?

istenekEgyiptom múltja több, mint 20 000 évre tekint vissza. Az idők kezdetén az istenek az emberek között éltek, ez volt Egyiptom Aranykora. S ha elfogadjuk, hogy az „istenek” elnevezés tulajdonképpen földönkívüli fajokat jelöl, akkor elképzelhetjük, micsoda élet lehetett akkoriban Egyiptomban! A különböző fajok képviselői rendre megfordultak itt, s Egyiptom a galaktikus régiók találkozóhelyévé vált.  Akkoriban nem volt szükség a hitre, mert jelen volt a színtiszta tudás, az emberek közvetlenül tapasztalhatták meg az istenek tetteit, tanításait, akiknek célja az volt, hogy az emberi faj tökéletesítése révén létrehozzanak egy példaértékű szuperkultúrát Egyiptom földjén.
De kezdtek a dolgok elfajulni: egy szűk csoport kezdte el birtokolni a tudás legjavát, az átlagemberek pedig egyáltalán nem akartak fejlődni,  őket csak a saját, mindennapi boldogulásuk érdekelte, s „elfordultak az istenektől”.  A terv tehát nem vált be, így hát ezek a földönkívüli fajok úgy döntöttek, elhagyják Egyiptomot, elhagyják az embereket. Így történt, hogy a megtapasztaláson alapuló tudás helyett számunkra „csak” a hit maradt. Nos, ahogy mondják: innen szép nyerni!
Az ősi tanítások, mítoszok azonban még egy ponton mutatnak hasonlóságot: szinte mindegyik megegyezik abban, hogy az istenek ígéretet tesznek arra, hogy vissza fognak térni, hogy segítségükkel az emberiség ismét felemelkedhessen, felül emelkedhessen önmagán. S hogy ez mikor következik be?  Nos, a legendák szerint a „Kali Yuga”, a vaskor végén, egy új korszak hajnalán. A váltás 2012. december 21-én történt meg…