Ahhoz, hogy tényleges fejlődést érjünk el, ahhoz fegyelmeznünk kell az egónkat és nem szabad, hogy alkalmazkodjunk az egónak a negatív és kishitű gondolkodásához. A cél, amit szeretnénk elérni, hogy fejletté váljunk, a munka, amit be kell fektetnünk, az út, ami előttünk áll, hosszú és fáradtságos.
Erősnek kitartónak kell lennünk, őriznünk kell a hitünket abban, hogy képesek leszünk elérni, amit várunk magunktól és fel kell készülnünk arra, hogy a fejlődés küzdelmei során le kell győznünk magunkban a gyávát, a gyengét, a hitetlent.
Szembe kell néznünk a saját egónkkal, szembe kell néznünk a saját árnyékunkkal és újra meg újra végig kell gondolnunk, hogy mi is a tervünk magunkkal. A beteljesülésnek vannak olyan fázisai, amikor már elkezdődött valami, már sarjad, amit akartunk, de lépésről lépésre meg kell szilárdítanunk a hitünket a nagy műben és minden alkalommal meg kell erősítenünk magunkban a kitartást és a hitet, mert ez elengedhetetlen a munkához.
Nem szigorra van szükség az egónkkal szemben. A fejlődést sem erőltetni sem túllihegni nem szabad, és nem szabad olyan áldozatot hozni, ami túlzásból fakad.

Aki fejlődik, és fejlődni akar, annak önmagához kell hűnek lennie.
fejlődés