egyiptomiAz egyiptomiak hihetetlenül precízek voltak minden téren, így az írásban és az ábrázolásban egyaránt. Mindig mindent pontosan leírtak, azaz mindennek a nevét tökéletesen ki lehet ejteni. Az egyiptomi ábécében nem betűk voltak, hanem hangok, képírást alkalmaztak. Három módszerük volt erre: az első a Thot-féle módszer, amit pentagram alakban kell összeolvasni a falakon és úgy jön ki az értelme. A második képírási módnál 1-1 figura és 1-1 hang egy cselekményt ír le, míg a harmadiknál csak a hangokat írták le, ezt főleg nevek esetében alkalmazták.
Az egyiptomi templomok falait, plafonjait, oszlopait televésték hieroglifekkel. Ezek az írások nagyon értékesek, mert rengeteg tudást és információt tárolnak a gyógyítástól a közigazgatásig, a csillagászati eredményektől a szertartások leírásáig, fáraók és főpapok életeitől a félistenek üzeneteiig bezárólag minden dokumentálásra került. A templomok falain egy tenyérnyi szabad hely sincsen. Mindegyik templomban más papság tanított, akik eltérő módszereket alkalmaztak a fejlődésükhöz, ezért néhány helyen nagyon eltérőek és egyediek a hieroglifek.
Tanulmányaik kezdetén (a 3 lépcsős beavatási rendszer első fokán) a tanoncok olvasgatták a hieroglifeket és tanulták azt a bölcsességet, azokat a szimbólumrendszereket, információkat és receptúrákat, amelyekre szükségük volt ahhoz, hogy a tanulmányaikat maximálisan jól tudják elvégezni. A következő beavatási szinten a neofiták megtapasztalták, hogy a hieroglifek kozmikus szimbólumok is egyben, amelyeket a megfelelő sorrendben megérintve a templom úgy működik, mint egy hangszer. Ezt a tudást elsajátítva, a megfelelően felkészült és már képességekkel rendelkező papok képesek voltak mozizni: képeket, filmeket, eseményeket láttak, és utazgatni tudtak az információk áradatában az asztrális világokban.