Az ősi egyiptomiak igen fejlett ismeretekkel rendelkeztek mind a tudományok, mind az őket körülvevő világ tekintetében, így pontos elképzelésük volt arról is, hogy mit jelent a tér és az idő fogalma ebben a három dimenziós világban. Ennek megértéséhez figyelembe kell venni, hogy ők komplex rendszerben gondolkodtak: tudtak róla, hogy nem csak fizikai világ, ún. megnyilvánult lét van, hanem a meg nem nyilvánult létben is létezik egy világ, ezt nevezték ők túlvilágnak. Mindent szimbólumok nyelvén fejeztek ki, a nehezen értelmezhető, elvont fogalmakat sokszor megszemélyesítették, és ennek segítségével mi is jobban megérthetjük, hogyan gondolkoztak ők.
egyiptomiak
Felfogásuk szerint az idő nem öröktől fogva létezik, annak kezdete és megszületése összekapcsolható a több szakaszból álló teremtés valamelyik aktusával, nevezetesen a Nap megszületésével, keringésének elindulásával. A leideni papirusz írja Amon-Ré-ről (a Napistenről): „ Ő az, aki megalkotta az éveket, összekapcsolta a hónapokat. A nappalok, az éjszakák, az órák az ő járása szerint léteznek.” Mivel a Nap az Ősvízből (Nun) keletkezett, ez azt jelenti, hogy az ősanyagban már benne rejlett az idő lehetősége, létrejöttét a Nap megszületése tette lehetővé.

Az Égi Tehén mítosza szerint, a világ mai alakjának létrejötte két részben történt meg. A kezdeti, még egységes világban még együtt éltek az istenek és az emberek, az Univerzum különböző részeinek elkülönülése még nem ment végbe. Erre akkor került sor, amikor azok bűnei miatt, Ré nem akart többé az emberekkel együtt élni, és az Égi Tehén hátán a magasba emelkedett, elhagyta ezt a világot. A Nap eltávozása után született meg az évek fogalma. Az ég (Nut) és a föld (Geb) különválásával keletkeztek az évek és az órák. Ré azóta két utat jár be bárkáján: nappal a számunkra is látható világban utazik, éjjel pedig a túlvilágon.

Túlvilági útja során találkozik az Óraistennőkkel, akikhez ezeket a szavak intézi: „Vezessetek engem a ti útjaitokon. Az én születésem a ti születésetek. Az én keletkezésem a ti keletkezésetek. Rajta, határozzátok meg az életidőt, adjátok az éveket, melyek bennetek vannak!”

Érdekesség, hogy a Kapuk Könyve szerint, a kozmosz rendjét biztosító idő mellett létezik egy veszélyes, de nélkülözhetetlen fogalom, az antiidő is, vagyis az idő folyási iránya meg is változhat. Ezt a jelenséget Szehreret, a gonosz kígyó hozza létre, és ez nem érvényesülhet eredeti formájában, transzformálni kell, hogy megjelenhessen a rendezett világban.  Ezt a rendellenességet is Ré segítőinek kell magakadályozniuk: megfékezik az órákat szülő kígyót, amíg a Nap átveszi az új órákat, mert máskülönben elszabadulna az idő, és eluralkodna a káosz.  A mindenség rendjének fenntartása érdekében Széth csillagképét (a bikacomb formájú Meszehtiu) rögzítik az égbolton.

Az egyiptomiak megfigyelték azt is, hogy az idő folytonossága időről-időre megszakad. Ré éjjeli útja során a Napbárka többször megáll, a legénység megpihen. Ezek a szünetek nem veszélyeztetik az idő egyenletes futását, annál inkább a Nap erőszakos megállítása. Az egyiptomiak rettegtek egy végső megállás lehetőségétől. Ezzel a veszéllyel minden éjjel találkozott a Napisten, a nyugati hegyen ugyanis ott leselkedik a sötétség, a káosz démona Apóphisz. Az ő szeméből kisugárzó bénító erő állítja meg a Napbárkát és ismét Széth segítségére és hatalmas erejére van szüksége ahhoz, hogy be ne következzék a katasztrófa.

Tudtak arról is, hogy a Földön másképp telik az idő, mint más síkokon, dimenziókban. Külön emberi és isteni időt tételeztek fel. „Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárásnyi idő éjjel.” A Merikaré számára írt intelmekben pedig ezt olvashatjuk, amikor a szerző a túlvilági bírákról beszél: „Ne bízz az évek hosszúságában, egyetlen órának látják ők az életidőt…” A túlvilágon az idő visszafordítható is lehet, a halott király évei visszafelé peregnek le, ez teszi lehetővé az újjászületését.

Az idő két aspektusát, a múltat és a jövőt, Ozírisz és Ré testesíti meg. A Halottak Könyve szerint: „Ami a tegnapot illeti, az Ozírisz, ami a holnapot illeti, az Ré.” A múlt Ozírisz hatáskörébe került, ő az alvilág ura. A jövő kezdeti formája ugyancsak létezik már az alvilágban, s a Nap (Ré) látogatása ad alkalmat annak megszületésére.

S mit mondanak az egyiptomiak a világ végéről? Mint ahogyan mindennek, ami megszületik, meg kell halnia, az egyszer megteremtett világnak is valamikor meg kell semmisülnie. Az egyik koporsószövegben Atum (ő Ré egyik aspektusa, a teremtő isten) millió évekről beszél, amíg bekövetkezik az, hogy Ozírisszal lakik majd együtt, s a világban minden megsemmisül. A világ vége a teremtéssel ellentétes folyamat, ugyanazok a fő mozzanatok ismétlődnek meg fordítva, ellenkező célzattal. A világ vége tehát az elemek újraintegrálásával jár együtt.  Ezt mondja Atum: „ Én pedig mindent meg fogok semmisíteni, amit megalkottam, és a föld majd visszatér az Ősvízbe, az áradatba, ahogyan kezdetben volt. Én maradok meg Ozírisszal, miután más alakokat veszek fel, kígyóként, melyeket emberek nem ismernek és az istenek nem látnak.” Ám mivel ezt a katasztrófát mindketten túlélik, így biztosított egy további lét megteremtésének lehetősége. Az egyiptomiak így fogalmazták meg önmaguk számára az örökkévalóságot.