beavatásAz Egyiptom misztériumiskolájában élő és tanuló papok célja önmaguk tökéletesítése volt, és hogy ehhez segítségül hívták a csillagok, az Univerzum energiáit is. Gyermekkorban léptek be a templomok kapuján és 21 éven keresztül tanultak. A tanulásnak három szintje volt:

  • Tanonc szint: először azt tanulták meg, hogy életünk független a fizikai és érzéki tudástól. Az élet körvonalait ismerték meg, különböző gyakorlatokon és érzéki próbatételeken keresztül.
  • Neofita szint: ez már a magasabb világok megismeréséről szól. Ezen a szinten már papi rangot kapott az illető. Energiákkal és szimbólumokkal dolgoztak a beavatottak, megtanulták használni a bolygók, csillagok erejét. Megismerkedhettek a félistenek tudásával, melyeket élő, eleven tanítás során kaptak meg.
  • Az adeptusi szint már csak kevesek kiváltsága volt, főpapi rang járt hozzá. Ők már azokat a szimbólumokat is megkapták és használták, melyek segítségével megtapasztalhatták, hogy milyen a test elhagyása, látták az asztrális világokat, a félistenek birodalmát, a lelkek birodalmát és az életet.

Miközben fejlődtek, és egyre több ismerethez jutottak önmagukat és a világot illetően, rengeteg próbatételen, vizsgán mentek keresztül. Az egyiptomi papok beavatása azon alapult, hogy ők eleve nem választották külön a testet, a lelket és a szellemet. A mi fizikai és természettudományunk önmagában igen fejlett, de nem számol a lélek törvényével, annak a világegyetemben való kiterjedésével. Vallásaink nem elégítik ki az értelem igényét, orvostudományunk nem akar tudni lélekről és szellemről. A mai embert az egója hajtja: keresi az élvezetet boldogság nélkül, a boldogságot tudás nélkül, és a tudást bölcsesség nélkül.
Az egyiptomiak ezzel ellentétben, minden területen számításba vették az ember hármas természetét (test-lélek-szellem), és megtanulták kordában tartani az egójukat. A beavatás az egész emberi lényt emelte fel a szellem szédítő csúcsai felé, ahonnan az életet uralni lehet.
De miről is szól a beavatás lényegében?
Az akkori bölcsek azt vallották, hogy „ahhoz, hogy az uralmat elérjük, az egész ember testi, erkölcsi és intellektuális lényének teljes átalakulására van szükségünk. Ez az átalakulás azonban csak az akarat, az intuíció és az értelem egyidejű gyakorlása által érhető el. Tökéletes összhangjuk által az ember a maga képességeit határtalan lehetőségekig tudja kitágítani. A lélekben alvó érzékek vannak, a beavatás felébreszti őket. Elmélyült tanulmányok, állandó gyakorlat által az ember tudatos kapcsolatba kerülhet az Univerzum rejtett erőivel. Csodálatos akaraterővel közvetlen szellemi látáshoz juthat, utat nyithat magának a túlsó partra, és képessé válhat az ott-tájékozódásra. Csak ekkor mondhatjuk el, hogy legyőzte sorsát, és elnyerte isteni szabadságát.” Az egyiptomi papok, közülük is a legnagyobbak így éltek és cselekedtek.
A valódi beavatás ez: a léleknek önmaga által való újjáteremtése, a felsőbb síkokon való kibomlása és az isteni világban való kivirágzása.
Erre kellene mindannyiunknak ráébredni. Lerázni a látszatvilág béklyóit és megváltani, beavatni  saját magunkat. Emberi létünknek ez a valódi célja.

Beavatás II. ->